Egyelőre Izlandon sem igazán hiszik el, hogy válogatottjuk a legjobb nyolc csapat között van az Eb-n. Nem akar véget érni az álom, amely azzal kezdődött, hogy a bivalyerős selejtezőcsoportot – amelyben ott volt Hollandia, Csehország és Törökország is – az első helyen zárta az északi válogatott, és története során először jutott ki nagy tornára. De mi a titok? Mit tud Izland, ami miatt egyelőre verhetetlen Franciaországban is?

Fotó: Yves Herman / Reuters

A sikerek egyik kulcsa a svéd Lars Lagerbäck szövetségi kapitány, aki a korábban kizárólagos, a brit futballt másolni igyekvő helyi stílust vegyítette a skandináv és a kontinentális futball hagyományaival. Az izlandi csapatjáték alapja a stabil védekezés, a fizikai erő kihasználása a párharcokban, az ellenfél kapuja előtt pedig a zavarkeltés, az esélylesés (szabadrúgások, szögletek kiharcolása), az ellenfél hibára kényszerítése.

Fotó: Yves Herman / Reuters

A stratégia nincs túlbonyolítva: a klasszikus, sokak szerint már divatjamúlt 4-4-2-es játékrendszer, amelyben a lapos, rövid passzok helyett a felívelések, a labdabirtoklás helyett a kontratámadások dominálnak. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy Izland nem tud mást, csak leparkolni a „bálnát" a kapu elé: a portugálok és az angolok ellen is bizonyították, hogy ha muszáj, akkor képesek gyorsan gólt szerezni.

Fotó: Yves Herman / Reuters

Ilyenkor a szélső középpályások a védekezés helyett a támadásra koncentrálnak, a szélső védők feljebb lépnek, és balról-jobbról záporoznak a beívelések. Kiválóan alkalmazkodnak az ellenfélhez, és nem szégyellik, hogy nem fogják őket felkenni a joga bonito főpapjaivá. Amikor a portugálok elleni pontszerzés után Cristiano Ronaldo azzal vádolta őket, hogy túlságosan defenzíven játszottak, az a válasz érkezett: „Még szép, mi nem a Barcelona vagyunk."

Fotó: Yves Herman / Reuters

Viszont négy meccs után is veretlenek és életben vannak. Lehet utánozni!