galéria megtekintése

Labdavesztés

Az írás a Népszabadság
2014. 12. 27. számában
jelent meg.


Hegyi Iván
Népszabadság

Hogy hiányzott-e valami karácsonykor, azt nem illik firtatni, amúgy pedig rengetegen vannak, akiknek nemhogy nem tökéletes, de szorongatóan fájdalmas az ünnep (amely így nem is az nekik). A személyes vonatkozásokba gondatlanság betolakodni, a világ hatalmas futballfamíliájának karácsonyát viszont nyugodtan firtathatja az ember: abba a hatalmas családba szinte mindahányan beletartozunk.

Sok százmilliónyian megint elhúzhatjuk a szánkat: ezúttal se kaptunk Aranylabdát. Na persze, azt – jó esetben – csak a legnagyobb labdarúgóknak nyújtják át, de valójában nekünk is adják, hiszen a labdarúgás irdatlan nagyságú tábora mi vagyunk, a labda a miénk is. (Lenne.) Korábban minden egyes karácsony előtt nagy volt az izgalom, vajon kinek a fotója szerepel majd a France Football ünnepi számának címlapján, mert kizárólag onnan lehetett megtudni, ki nyerte el a díjat. Még az Európa különböző országaiból szavazó újságíróknak sem árulták el a végeredményt, ezért az valóban titok maradt, a francia lap szerkesztőin kívül csak a győzelmi fényképezésre kért első helyezett volt tisztában azzal, hogy övé a Ballon d’Or.

Ronaldót 1996-ban még megelőzték, 1997-ben és 2002-ben (képünkön) már nem
Ronaldót 1996-ban még megelőzték, 1997-ben és 2002-ben (képünkön) már nem
Sergio Perez / Reuters

A kontinens meg tippelgetett, és jó néhányszor „lőtt” mellé, mert ugyan ki mondta volna meg, hogy Raymond Kopa megelőzi a világbajnokságon tizenhárom gólt elérő Just Fontaine-t (1958), Luis Suarez a BEK-döntőben négy gólt szerző Puskás Ferencet (1960), Denis Law az akkor éppen BEK- és klub Világ Kupa-győztes, Európa-bajnok Suarezt (1964), Matthias Sammer a fenomén Ronaldót (1996), s hogy Igor Belanov (1986) vagy Michael Owen (2001) befuthat egyáltalán.

 

Ám bármiképpen alakult is a sorrend, a vetélkedőnek volt mozgató ereje és bája, szemben napjaink művi kiadásával, melyet már az eseményt „lenyúló” FIFA alakított ki előbb ötven, huszonhárom, majd három jelölt megnevezésével. Az összeurópai jövendölésnek annyi, a karácsonynak ebből a szempontból még inkább, hiszen a díjat újabban januárban adják át olyan ceremónia keretében, mely nem sokkal nyújt nagyobb élményt, mint az, ha a Muzsika tévé háziasszonya mikrofont ragad akár konferálás, akár éneklés céljából. Ráadásul úgy fest, Cristiano Ronaldo és Lionel Messi részvétele nélkül egyenesen megtarthatatlan a gálaműsor, pedig hát akadtak e két labdarúgóhoz hasonló nagyságok a labdarúgás történetében, akiknek korántsem volt bérletük a zajos „hármasugrásra”.

A „másik” Ronaldo és Messi idén januárban, amikor az előbbi kapta az elismerést a 2013-as teljesítményéért. Társbérlet
A „másik” Ronaldo és Messi idén januárban, amikor az előbbi kapta az elismerést a 2013-as teljesítményéért. Társbérlet
Arnd Wiegmann / Reuters

Azt hiszem, a Ballon d’Or eredeti hangulatának, legendájának vége. (A maga nemében ez is FIFA-botrány.) Emlékszem, 1967 nyertese, Albert Flórián „császár” még így kommentálta sikerét: „Ez az a labda, amelyet soha nem tudnak elvenni tőlem.”

A huszonegyedik századi Európát már sikerült megfosztani az igazi aranygömbtől.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.