Ő Giuseppe Ottaviani, a fedett pályás veterán atlétikai világbajnokság legidősebb résztvevője. A 97 éves sportember kilenc versenyszámban szerepel a budapesti vb-n.
Nemhogy csökkentené a tempót, de még csak most kezd igazán felpörögni: 95 esztendős korában szűknek érezte addigi repertoárját, ezért versenyszámai közé felvette a hármas- és a távolugrást is. S ha már így tett, gyorsan meg is döntötte korosztálya világcsúcsát mindkettőben.
Határozottan szép teljesítmény, ha azt vesszük, hogy hetvenévesen kezdett komolyan sportolni. Jelmondata: „Nem vagyok öreg, csak régóta élek.”
 |
| A kor nem akadály - M. Schmidt János / Népszabadság |
Átható sportkrémillat terjeng a Syma-csarnokban: hetven ország négyezer koros atlétája fut, nyújt, melegít. Harmincöt év felett lehet indulni, felső korhatár nincs. „Mi nem az idő, hanem a testünk ellen versenyzünk” – fogalmazza meg a veterán sport lényegét Sztatisz Ágnes gátfutó, aki még csak most kezdett versenyezni. „A futam alatt végig az járt az eszemben: nem sérülhetek meg, nekem este meg kell vacsoráztatnom a gyerekeket.”
Ennek megfelelően a versenyek és az éremátadó ceremóniák a sportszerűség és a vidámság jegyében telnek: „Láttam, hogy az M35-ös korosztály gátfutói mindannyian összepacsiztak rajt előtt” – mondja Gombosi Eszter gátfutó. – „Ilyet nem látni túl gyakran az élsportban.” A férfiak nyolcvanéves magasugró-világbajnokának, a dán Henry Andersennek 1,25-ös egyéni csúcsa van, ám a dobogó felső fokára csak másodszorra sikerült felállnia: az emelvényt elsőre túl magasnak ítélte, márpedig fő a testi épség.
Kovács István 87 éves, és négy versenyszámra nevezett. Ezek közül talán a rúdugrás a legveszélyesebb. A gyulai „fiatalúr” térdén most is jókora seb van. „Biciklizés közben szereztem, apróság” – legyint. Hamar kiderül róla: nemcsak kerékpározik, de autót is vezet.
Sőt: ő furikázza atlétikai versenyekre azt a kis gyulai különítményt, amelyből többen is odasereglenek, hogy Kovács tanár úrról meséljenek. „Kérdezze csak meg tőle: reggelente ki se száll az ágyból egy kis gimnasztika nélkül!” – mondja Szabó Ilona, a korábbi tanítvány, aki a hatvan év fölötti magasugrók kategóriájában maga is versenyez.
|
| Résztvevők keresik a saját versenyüket - M. Schmidt János / Népszabadság |
A koránál jóval fiatalabbnak tetsző Pista bácsi bólint. „A sport feltételes reflexszé válik, ha az ember rendszeresen űzi. Én például úgy alakítottam ki a kertemet, hogy körbe lehessen futni, ott szoktam edzeni. Nem sokat: naponta egy-másfél órát.”
Kovács István a fizikai mellett kitűnő mentális egészségnek is örvend: edzés- és éremnaplókat vezet, s több könyvet is írt már a békési város sportéletéről, intézményeinek történetéről. Maximalista, és nem kíméli edzőpartnereit sem. Szabó Ilona felidézi: „A múltkor a konditeremben már a súlyzók látványától is rosszul voltam, de a tanár úr még mindig azt írogatta, mennyit kell még aznap emelnünk.”
Bár a brit csapat üzenőfalán külön felhívták a figyelmet a szigorú doppingellenőrzésre, az azért világos, hogy itt nem a „hagyományos” teljesítményfokozókat kell keresnünk. Sokkal inkább az orvos által felírt gyógyszerekkel lehet probléma.
„Én csak tátott szájjal bámulom őket” – nevet Nagy Tibor mentőtiszt, a rendezvény egészségügyi felügyeletét ellátó cég vezetője. Minden csarnokban orvos és életmentő felszerelés van. Vészhelyzet szerencsére nem volt, ám kisebb-nagyobb rándulások, izomszakadások előfordulnak. Akadt csontrepedés is, de az a fiatalabb korosztályban: egy diszkosz az egyik szervező lábán landolt.
Nagy szerint a versenyzők nem aggódják túl a veszélyt: „Tegnap egy nyolcvanéves finn rúdugrót kísértünk a kórházba, akinek landoláskor felrepedt a fejbőre. Azt kérdezte, mennyi időt vesz igénybe, míg ellátják a sebét, mert ő utána még visszamenne.”
