Szegény Bartalis István hiába várt arra, hogy két előkészületi meccsel a háta mögött világversenyen is bemutatkozhasson a magyar válogatottban, a csapat „száraz” bemelegítése közben rálépett egy lefektetett elektromos kábelre, és kifordult a bokája. Amikor társai felsorakoztak a Papp László aréna közepén, hogy megvívják első mérkőzésüket a divízió 1-es vb-n, a svéd másodosztályban légióskodó, huszonegy éves játékost éppen gipszelték a baleseti sebészeten...

A peches nyitányt vidám folytatás követte, bár a telt házas lelátó igen lelkes közönsége eleinte azt láthatta, hogy az A csoportba jutást megcélzó hazai válogatott a saját kapuja elé szorul a vehemens hollandok ellen. Tíz perc múltán változott csak a kép, és a riválisánál immár sokkal aktívabbnak, kombinatívabbnak mutatkozó házigazda sorra alakította ki helyzeteit. Noha Sofron már korábban kétszer is betalálhatott volna, a 14. percben a csupán néhány napja honosított, szlovákiai Sikorcin megszerezte pályafutása első magyar gólját. Újonc ő is, újonc lehetett volna Bartalis is – akadt némi különbség a két premier között.

Ahogyan ekkorra szintén komoly differencia alakult ki a két együttes produkciója között is: olyannyira, hogy öt újabb perc elteltével nem két, nem három, hanem már négy góllal vezetett a magyar csapat. A vetélytárs szisztematikus bedarálását Vas Márton ritka nagy „dugóval” folytatta, majd Kovács Csaba és a sokadik lehetőségével végre élő Sofron következett (4:0).

A térfélcsere után a korábban a sportág legmagasabb osztályában is gyakran megforduló hollandok az ötödiket is a rendkívül mozgékony Sofrontól kapták, ám hiába üvöltött a hangszórókból a Republiktól a „Még, még, még, ennyi nem elég...”, Hetényinek – aki 5:0-ig akár a bélyegalbumát is rendezgethette volna – egy percen belül kétszer kellett kihalásznia kapujából a pakkot. Azt nem mondanám, hogy döbbent csend ült a lelátóra, de néhány meglepett fizimiskát azért föl lehetett fedezni a széksorokban (5:2).

A kedélyeket Vas Márton, majd öccse, János gólja nyugtatta meg, és olyan nagyon nem izgatott fel senkit az sem, hogy egy perccel a vége előtt Van de Heuvel még kozmetikázta az állást (7:3).

Ted Sator együttese döntő fölénnyel és reményt keltő teljesítménnyel abszolválta első fellépését. A japánok visszalépése nyomán ötcsapatosra szűkült mezőnyben a papírforma egészen szombatig hasonlóan könnyed folytatást ígér: mindenekelőtt hétfő este fél nyolctól a nyitányon szabadnapos dél-koreaiakkal szemben.
A torna vasárnapi első mérkőzésén az A csoportból tavaly „lebukó”, s a magyarok legkeményebb ellenfelei­ként emlegetett olaszok váratlanul kínkeserves mérkőzésen múlták csak felül a korcsolyázótudásukra sem túl büszke spanyolokat (2:0), de messzebbmenő következtetéstől kéretik eltekinteni.

A konklúzió megvonása a vb szombati zárónapján lesz esedékes. Mi már csak tudjuk: tíz éven belül a negyedik B világbajnokságot tartják hazánkban, és idehaza még sosem sikerült kimondani, hogy „A”... Úgyhogy ezúttal, már csak babonából is: türelem. Hátha most tényleg rózsát terem.