Kiütötte a Vasast az „űrpólót” játszó Recco
Nem csoda, hogy a Bajnokok Ligája négyes döntőjének rajtja előtt egy órával a merengő ábrázatával, de elégedettségét a legkevésbé sem leplezve tekintett körbe az akkor még üres Ioan Alexandrescu uszodában, s amikor az újságíró megbökte a vállát, csak annyi szakadt ki belőle: „Szép!”
És tényleg: a kívülről nem ékszer-, hanem inkább bádogdobozra emlékeztető létesítmény belül igazán fessen mutatott. Látszott, „van munka” abban, hogy minden klappoljon, s Szakadáti már mondta is a magyarázatot: „Romániában éppen önkormányzati választási kampány kezdődött, a hivatalban lévő polgármesternek pedig elemi érdeke, hogy európai színvonalú eseménnyel büszkélkedhessen...” Nos, a melldöngetést illetően a nagyváradi elöljáró és a tiszta pirosba öltözött magyar szurkolók szándékai egybecsengtek: előbbi a sikeres rendezésben bízott, utóbbiak csapatuk, a Vasas sikeres szereplésében reménykedtek.
Semmi kétség, a drukkerek „oddsa” összehasonlíthatatlanul kisebb volt: Földi László együttese ugyanis a szimplán verhetetlennek minősített Pro Recco ellen szállt vízbe a pénteki menü első programpontjaként. A keretében három magyart is felvonultató olasz sztárkülönítmény bemutatásakor kiderült, hogy Giuseppe Porzio – medenceparton, akár egy karmester, koromfeketében feszítő – tréner Benedeket nem, csupán Kásást és Madarast nevezte a meccsre, ám a két rokonszenves játékos nyilván elnézte a közönségnek, hogy a másik oldalon sorakozó honfitárs vízilabdázókat ezúttal összehasonlíthatatlanul hangosabb üdvrivalgás fogadta, mint őket.
Aztán, alighogy elkezdődött a mérkőzés, a játékot szétfütyülő spanyol, román bírópárosnak szintén kijutott a „köszöntésből”, ám akármi zajlott is a parton, azt még a találkozóra babakocsiban érkező ifjú úr, Markovits László Vasas-elnök Bence névre hallgató kisfia is azonnal észrevette: más sebességi fokozatban játszik a két társaság. A gyorsreagálású itáliai hadtestről lerítt, hogy nem kívánja a véletlenre bízni a dolgot, és – ellenállhatatlan attakok sorozatát vezetve – már az első negyedben vészjósló előnyre tett szert. Két szerb góllal nyitott a Recco (Pijetlovics, Filipovics), s bár a magyarok montenegróija, Brguljan szépített, az első szünetben 4:1 állt a nagytáblán. A szakasz hajrájában a szektornyi hosszúságú kispadot magukénak tudó „olaszok”, akár a hokiban, teljes sort cseréltek – ekkor csobbant a vízbe Kásás és Madaras is –, s a folytatásban a friss erő tovább nehezítette a magyar bajnok dolgát. Noha Nagy Viktor ötméterest hárított a második nyolc percben, mivel ebben a szakaszban ez volt az egyetlen örömteli esemény, a differencia tovább nőtt az „apa–fiú” randevún, s az újabb pihenőidő alatt okkal érezhettük úgy: a második félidőt csak a rend kedvéért kell lejátszani (1:6).
Mind kínosabban feszengett a lelátón a az elfogult és az elfogulatlan néző is, mert Final Fourban ritkán látni selejtezőkben megszokott különbséget két csapat között, s kész megkönnyebbülés volt, amikor a harmadik felvonásban előbb Vámos, majd Katonás is belált Tempesti hálójába. Igaz, a két gól ekkor már csak annyit ért, mint halottnak a csók, de mégis: legalább a korábbi tempóját megfelező – magától értetődően már a másnapi döntőre tartalékoló – Reccóval szemben megközelítőleg egyenrangú riválisnak mutatkoztak az angyalföldiek. Ám ezzel együtt sem csökkent a távolság, sőt (3:10), s a Dagály strand brüggölőjének hangulatára hajazó záró negyedben is csupán tartani sikerült a hét lépést a tényleg más dimenzióban mozgó riválistól (5:12).
„Kicsit nagyobb ellenállást vártam, de a győztes kiléte sosem volt kérdéses” – a kétszeres olimpiai bajnok Gergely István kommentálta így a látottakat öt perccel az utolsó dudaszó után, majd a Honvéd kapusa hozzáfűzte: „Mi egyebet várhattunk volna egy olyan meccsen, ahol az egyik csapat költségvetése annyi, mint tizenöt-húsz másiké együttvéve?”
További kommentár helyett rögzítsük a szikár tényt: az űrpólót játszó Recco kiütötte a Vasast, s a világ nyolcadik csodája volna, ha nem vinné magával a BL-trófeát a másik meccs győztesének legyőzése után: a Varga testvérekkel, Dániellel és Dénessel felálló Primorje Rijekát, amelya zágrábi Mladostot verte meg négy góllal.
Final Four.
Elődöntő: Pro Recco–Vasas 12:5, Primorje Rijeka–Mladost Zagreb 10-6;
