Olyan sokan akarták látni a magyar válogatott Portugália elleni meccsét, hogy emberek tömege egyszerűen nem fért be a kivetítők elé, a lefújás után pedig soha nem látott ünneplés indult a fővárosban.

Fotó: A szerző felvétele

Mi a Szabadság téren terveztük a meccsnézést, csak éppen Szabadság tér nem volt, mire odaértünk: egybefüggő piros-fehér-zöld embertömeg borította olyan szélességben, hogy sokan semmit sem láttak a kivetítőkből. A bódék tetejére mászókat leszedték a biztonsági őrök, így maradtak a fák: többen azokon csüngtek, hogy láthassák, amint Dzsudzsák becsavarja a másodikat.

Fotó: A szerző felvétele

A tér fölött piros és zöld füst terjengett, a szerencsésebbek az első góltól eksztatikus állapotban tomboltak a képernyők előtt. A többiek a tévészékház állványzatán kerestek kilátást vagy szétrebbentek a környék sörözői, éttermei elé, hogy a kihelyezett tévéken lássanak is valamit. Egy olasz étterem tulaja a harmadik magyar gól után piros-fehér-zöld napszemüvegeket osztogatott a vendégeinek, mire azok mexikói hullámban törtek ki.

Fotó: A szerző felvétele

A lefújás után a tömeg áthömpölygött a Bajcsy-Zsilinszky úton, türelmesen megvárva az őrülten dudáló autókat, amelyek között voltak, amelyeket az ablakokon át magyar sállal kötöttek össze az ünneplők. A szurkolók Nyugati téren „Szervusztok, szervusztok!” skandálással összeolvadtak a körúton érkezőkkel.

Fotó: A szerző felvétele

A környéken lakók a járdáról figyelték az eksztázisban éneklő-táncoló emberfolyamot, vadidegenek ölelkeztek, ugráltak együtt, de még a hanggránátok robbanását is örömujjongás fogadta. Akadt, aki a villamosmegálló tetején táncolt, más a közlekedési táblákra mászott, zengett a Soho Party slágere, Az éjjel soha nem érhet véget – s nagyon úgy tűnik, ezt a magyar drukkerek szó szerint betartják. A Keletinél két órával a lefújás után is szurkolói dalokat skandálnak.