Noha a két sakkgladiátor esélyeit a szakértők közel egyenlőnek tartották – Anand mellett páratlan taktikai érzéke és gyors, az időzavarokat elkerülő látásmódja szólt, Kramnyik pedig a végjátékok és a pozíciós „manikűrözés” művésze –, az orosz klaszszis felkészülésébe komoly hiba csúszhatott. A két „bemelegítő” döntetlent követő harmadik partiban Kramnyik – világossal – problémás állásba keveredett, majd vesztett, ráadásul ugyanezt a „vonalat” ismételte meg az ötödik meccsen; az eredmény ugyanaz lett, Anand vitte a pontot.

A randevú kimenetelét a hatodik találkozó döntötte el, amikor Anand (futópárja segítségével) csodás játékkal „csontozta ki” ellenfele állását, s ismét biztosan nyert. „Visi” hárompontos előnyét konstatálva maga Kramnyik is tudta, hogy elméleti esélyei maradtak, ám dicséretére kegyen mondva: még így sem adta magát olcsón. A nyolcadik partiban már ő kezdeményezett, a kilencedik játszmában pedig gyalogfórhoz jutott, de ezeket a „kapura lövéseket” Anand még hárította.

A szimbolikus elégtételt a tizedik összecsapás hozta meg Kramnyiknak: világossal, finom pozíciós iskolajátékot bemutatva, huszonkilenc lépésben első és utolsó győzelmének örülhetett Bonnban.

Ezek után a tegnap estébe nyúló utolsó játszma nyitó lépése kisebb meglepetést okozott: tudniillik amíg a korábbi tíz mérkőzés mindegyike vezérgyalog lépéssel kezdődött, addig itt Anand a királygyalogját vezényelte két mezővel előre. Jól tette, hiszen a gyors lefolyású játszma során fel sem vetődött, hogy ellenfele nyerhet, a kialakult döntetlen pedig azt jelentette, hogy az indiai óriás fején maradhat a sakk-korona.

Anand játékával kapcsolatban Anatolij Karpov korszakos orosz világbajnok korábban azt találta mondani, hogy az indiai sakkozó tíz-tizenöt évvel ezelőtt jobban játszott, mert akkor még a saját fejéből volt kénytelen jókat húzni, ma meg már komputergondolatok kandikálnak ki a lépései mögül. Karpov ezt szkeptikus, enyhén pejoratív megjegyzésnek szánhatta, ám ha jobban belegondolunk, nem is az.

A bonni partik azt mutatják, hogy Anand a lehető legjobban „érti” a számítógépeket; ő tudja a leghatékonyabban saját játékába olvasztani a komputerek tanácsait. Bár a harmadik és az ötödik parti tanulságai alapján – amikor a programok Kramnyik előnyét mutatták, mégis Anand nyert – azt is észre kell vennünk, hogy a világbajnok további pluszok birtokosa. Anand „megfoghatatlan” tudása nem csak Kramnyikot kényszerítette megadásra: a számítógépek kompetenciáján is túlnő…

A sakk minden bizonnyal Indiából származik, így stílusos, hogy a világ legjobb sakkozója nagykanizsai legyen. Anand – ki ne tudná? – az idén a Nagykanizsa játékosaként is elkápráztathatja a publikumot. Lesz mit nézni, annyi szent…

(A szerző nemzetközi nagymester)

Viswanathan Anand a régi új király