galéria megtekintése

Kemény Dénes és a női póló

0 komment


Hegyi Iván

Nem hittük volna, hogy egyszer a magyar csapatsportok legjobbjai között emlegetjük a női vízilabdát. Pedig kézi-, kosár-, röplabdázók csak szeretnének ott tartani, mint a hölgy pólósok. A riói magyar olimpikonok negyede vízilabdázó lesz. Tizenhárom férfi és ugyanannyi (Európa-bajnok) nő. Erről beszélgettünk Kemény Dénes pólószövetségi elnökkel.

Ahogyan én emlékszem, húsz-harminc évvel ezelőtt aligha fogadott volna arra, hogy számon tartott sportág lesz a női póló.
Húsz esztendeje csak azok számára volt tétje a női vízilabdának, akik játszották. Most már ­másképpen van. Magam ­2007–2008 táján figyeltem fel rá, hogy a lányok fejlődése az előző évekhez képest ugrásszerűvé vált. Nem volt könnyű szembesülnöm ezzel, mert ­Fecsó (Kemény Ferenc, Dénes édesapja, akit a fia konzekvensen Fecsónak szólít – a szerk.) mindig azt emlegette: a női póló más sportág.

S nem az?
A női kézilabdát sem hasonlítjuk a férfihoz. A viszonyítási pont inkább az lehet, hogy hajdanán az ejtés volt a legveszélyesebb fegyver a női meccseken. Érthető: kisebb labda, kisebb kapus, ám ugyanakkora kapu... De ma az ívelésre nem lehet alapozni. Egyrészt a kapusnak lábtempója van, másrészt hatásosabb a lövés. És megy is szépen.

Tényleg komolyan veszi a lányok ­játékát?
Igazából azóta, amióta elnök vagyok. Régebben még azt sem szerettem, ha a világversenyeken a férfiválogatott tagjai megnézték a női mérkőzéseket. Az volt a tapasztalatom: másnap mindig gyengébben játszottak.

 

Miért?
Nem tudom. Az viszont biztos, hogy korábban igazságtalanul bántam a női vízilabdával. Mert Rio de Janeiróban nagyjából száz magyar sportoló szerepel majd. Közülük huszonhat vízilabdázó lesz: tizenhárom férfi és tizenhárom nő. Nem az interjú kedvéért, de az a póló – mondom: póló – van rajtam, amelynek a szövegét nagyjából így lehetne magyarra ültetni: Az eredmény számít. S a lányok az Eb-cím védői, egyúttal az olimpiai küldöttség teljes jogú, sőt olyan tagjai, akiket százezrek néztek az Eb-n a tévében.

„A válogatott tagjai körbejárnak a neten" Fotó: Szabó Miklós
Szabó Miklós / Népszabadság

A döntőn izgult, mint egy férfimeccsen?
Nem voltam ideges. Abból indultam ki: ha egy tornán kétszer találkoznak a vetélytársak, akkor másodszorra a legritkább esetben győz az a csapat, amelyik az első meccsen nyert. A sikeres együttes játékosai egysze­rűen nem tudják kitörölni a fejükből, hogy egyszer már diadalt arattak az újra velük szembekerülő rivális ellen. Most mondjam, hogy futballvébé, ötvennégy, magyar–nyugatnémet nyolc-három és kettő-három? A póló Eb-n a hollandok sem voltak képesek kiradírozni az agyukból, hogy tíz nappal korábban tizennégy-tíz volt a javukra. Győztünk is, pedig Hollandiában tízszer annyi a női pólós, mint nálunk.

Magyarországon mennyi van?
Pontosan ezerhatvanhat. Nagyjából a hatoda annak, ahány férfi pólós. De az ­UVSE találkozóira gyakran megtelik a margitszigeti fedett uszoda, amelybe nyolcszáz-kilencszáz ember fér be, és biztosra veszem: zsúfolt ház lesz március tizenötödikén a magyar–kanadai női válogatott meccsen. Majdnem hozzátettem: ott még nem tartunk, ahol az ausztrálok vagy az amerikaiak. Kétezerben Sydney-ben ugyanúgy tizennyolcezer-ötszáz néző tolongott a női döntőn, mint a férfin. Ám Ausztráliának és az Egyesült Államoknak nem is volt olyan férfiválogatottja, amilyen nekünk nem is kevésszer.

Az edzők tekintetében is zajlik az egyenjogúsítás?
Már régen megkezdődött, hiszen Faragó Tamás szövetségi kapitányként nagy reklámot csapott a női pólónak. A jelenlétével. Sokat számított, hogy a Pro Recco férficsapatának a tré­nere átvette az olasz női válogatott irányítását. De az igazi esély magukban a nőkben van. Nem csupán a passzaik­ban vagy a csavarjaik­ban, hanem abban is: egy női csapat összességében feltétlenül esztétikus. David ­Beckhamnek nagyon jót tett, hogy mellette volt Victoria Adams, és ­Marija Sarapováról sem csak azért írnak ma annyit, mert híres teniszező, és doppingvétséget követett el, hanem azért is, mert gyönyörű hölgy. Ha nem így volna, akkor aligha kínálnak neki olyan busás szponzori szerződéseket, amilyeneket sorozatban tettek elé.

Szemmel tehát a női póló felé?
Már csak azért is, mert az Eb-győztes válogatott tagjai körbejárnak a neten. Ennek is köszönhetően Gangl Edinát vagy Keszthelyi Ritát hovatovább ugyanúgy ismerik, mint a férfi vízilabdázókat. Sőt tudják róluk, hogy egyikük az Eb legjobb kapusa, másikuk a kontinenstorna gólkirálynője volt. Jelzem, én csukott szemmel közelítek. Mert a sötétben tapogatózva aláírnám nyomban, hogy Rióból egy arany- és egy bronzéremmel térnek haza a pólósok. S bizony azt kell mondanom: mindegy, milyen leosztásban.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető