Kell-e a akkreditált doppinglabor a magyar sportnak?
Alig egy héttel később Gyenesei István független országgyűlési képviselőt sportügyekért felelős miniszterelnöki megbízottá nevezték ki. A politikus legfontosabb feladatai között említi a sportegészségügy fejlesztési-koncepciójának kidolgozását, melynek szintén része az akkreditált doppinglabor létrehozásának tervezete. Fontos sport- és egészségpolitikai céllá nőtt tehát a sportegészségügyi intézmény kiépítése. Mindeközben kevéssé világos, hogy mitől is akkreditált egy doppinglaboratórium?
Bakanek György doppingszakértő érdeklődésünkre elmondta: már 1988 óta porondon van az labor létrehozásának terve, de a szavakon túl azóta sem jutottak az illetékesek. Elsősorban azért, mert az akkreditáció megszerzése nem olcsó mulatság. A NOB, illetve a WADA ismeri el a laboratóriumokat - jelentős pénzösszegért cserébe. Az intézmény körülbelül egymilliárd forintos kialakítási költsége mellett további terheket jelentenek a nemzetközi szervezeteknek fizetett különféle díjak.
Ha mégis létrejönne egy ilyen labor Budapesten, akkor is kérdés, hogy ki és milyen formában tudná üzemeltetni. Tudniillik Budapesttől nem egészen 250 kilométerre működik az akkreditált bécsi labor, de ugyanilyen intézménnyel dicsekedhet Prága és Varsó is. Ha az ellenőrök a magyar fővárosból az osztrák intézménybe szállítják a mintákat, akkor semmivel nem tesznek meg nagyobb távolságot, mintha Záhonyból vinnék azokat Budapestre. Nem is szólva arról, hogy egy labor működtetése nagyjából 30 milliós lakosságszám „környékén" válik gazdaságossá. Annyi mintát kell ugyanis termelni, amennyi feldolgozása rentábilissá teszi az intézmény működését, s csak egy ilyen lélekszámú országban „akad" elegendő sportoló a labor ellátásához.
Arra a kérdésünkre, hogy a hazai doppingellenes harcban milyen előrelépést jelentene az intézmény létrehozása, Bakanek röviden válaszolt: majdnem semmilyet. A levett mintákat ugyanis Bécsben most is elemezhetik, ellenben a tájékoztatás, felvilágosítás, területén lenne lehetőség az előrelépésre akkreditáció és labor nélkül is...
Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport vezetője érdeklődésünkre elmondta: jelentős presztízsértéke van egy akkreditált laboratóriumnak a sportvilágban. Mindemellett a honi doppingszakértők a labor révén bekapcsolódhatnának a hasonló európai intézmények hálózatába. A MACS az információk gyorsabb áramlása, az innovatív módszerek megismerése révén hatékonyabban működhetne. Tiszeker szerint szakmai szempontból minden adott a labor létrehozásához, ám akad néhány egyéb feltétel is... Például a WADA előírása, hogy a labornak évente minimum 3000 mintát kell analizálnia. A MACS az olimpia évében 1300 vizsgálatot végzett el állami megbízásból. Az idén 900 mintavételt irányoztak elő. A különböző sportági szövetségek, egyesületek által rendelt minták növelik még ezt a számot, ám így is távolinak tetszik az előirányzott szám. Bár a WADA nem szabályozza a minták származási helyét, a környező országokban működő laborok miatt nem valószínű, hogy megrendelések százai érkeznének a szomszédos országokból.
A fentieket figyelembe véve nehezen képzelhető el, hogy egy akkreditált labor gazdaságosan működjön Magyarországon. A veszteséges intézmény finanszírozására pedig évtizede nem akad jelentkező. Sem az állam, sem a MOB, sem egyéb sportszervezet nem kíván veszteséges projekt gazdái lenni. Igaz, sürgető ok sem látszik a labor megépítésére.
