Ez után áttért az atlétikára, s máig a 100 méteres síkfutásban, valamint a távolugrásban szerepel. Az utóbbi számban a protéziséről, vagyis nem ép bal lábáról rugaszkodik el a homokágy felé. Időközben London paralimpiai bajnokává és világrekorderré vált, több vb- és Eb-aranyérme van a sérült sportolóknak rendezett versenyekről.
Az idén februárban aztán megugrotta az ép versenyzőknek szervezett német bajnokság nevezési szintjét. A helyi szövetség, a Deutscher Leichtathletik-Verband féléves gondolkodás után hagyta rajthoz állni Ulmban, mondván: ott majd alaposan kivizsgálják, hogy a fair verseny feltételei adottak-e. Az eredményt már ismertettük: Rehm a dobogó felső fokára lépett, és ezzel részvételi jogot nyert az Európa-bajnokságra, amelyet e hónap közepén rendeznek. A szövetség azonban nem nevezte be őt a zürichi versenyre.
A többi sportoló iránti tiszteletből eltekint attól, hogy a DLV döntését jogi úton támadja meg – üzente az ARD német közszolgálati televízió kérdésére Rehm. „Minden lehetőséget megragadok azonban – tette hozzá –, hogy bizonyítsam: nem szereztem magamnak jogosulatlan előnyt.” Szerinte az ulmi versenyen készült mérések teljesítményének csak az egyik paraméterről adnak hiteles képet.
Milyen pszichés nyomást okoz például egy ép sportoló számára a bizonytalanság, hogy mit tudhat az ellenfél protézise?
A frankfurti olimpiai edzőközpont szakemberei azt állapították meg, hogy a négy centiméterrel az aranyéremről lemaradó Christian Reif és Markus Rehm ugrásai között jelentős eltérések vannak. Míg Reif lényegesen nagyobb sebességgel éri el az elrugaszkodási pontot, ezt követő vertikális gyorsulása elmarad a paralimpiai bajnok „átlagon felüli” adataitól. A kutatók szerint ez a protézis karbonrugójának katapulthatására utalhat – írja a német Der Spiegel.
A DLV arra hivatkozik, hogy nemzetközi versenyeken „tiltott olyan eszközök vagy technológiák igénybe vétele, amelyek versenyelőnyt jelentenének a szabályszerű szereléshez képest”. A határ azonban nehezen húzható meg. Az élsportolók egy sor orvosi segédeszközt használnak, hogy korábbi sérüléseik kiújulását megakadályozzák, vagy, hogy izmaikat tehermentesítsék. Atlétikai versenyeken mindenütt látni a felragasztott szalagokat vagy a teljesítményt fokozni hivatott orrcsipeszeket. Ezek épp úgy nincsenek a felsorolt „felszerelések” között, mint a lábprotézis.
Vannak, akik az ulmi méréseket sem vélik eléggé alaposaknak. Gert-Peter Brüggemann szerint a katapulthatás bizonyításával adós maradt a szövetség. A kölni testnevelési főiskola tanára a Spiegel Online-nak hangsúlyozta: „Az nincs rendjén, hogy ilyen horderejű döntéseket spekulációk alapján hozzanak meg, ez a sérült sportolókkal szemben nem tisztességes.”
Maga az érintett arra az ellentmondásra hívta fel a figyelmet, hogy az elrugaszkodás gyorsasága közötti különbséget igazságtalannak mondták ki, miközben a nekifutás végsebessége közötti eltérést szóvá sem tették. Rehm azt is kifogásolta: miért nem a verseny előtt végeztek méréseket a szakemberek, és hogyan hozhatták ezzel olyan helyzetbe, mintha jogosulatlan előnyre akart volna szert tenni.
|
A protézises sportolóknak nem először kell megküzdeniük a gyanú árnyékával
Michael Buholzer / Reuters |
A német szövetség természetesen próbálja elkerülni a kirekesztésnek még a gyanúját is. „Életünk az integráció” – mondta a DLV elnöke, vagyis esélyegyenlőség esetén épek és sérültek küzdhetnek egymás ellen. Ennek szabályainak rögzítését kívánják a németek a nemzetközi szövetség, az IAAF jövő évi kongresszusán keresztülvinni.
Addig maradnak a dilemmák. Milyen pszichés nyomást okoz például egy ép sportoló számára a bizonytalanság, hogy mit tudhat az ellenfél protézise? Igaz, az ehhez hasonló kételyekhez a versenyzők már hozzászoktak. Doppingon ért kerékpárosok vallottak arról: minden sportbeli önsanyargatás közül az a páni félelem a legrosszabb, hogy a másiknak még jobb szer lehet a vérében.
Rehm kapcsán az atléta egyik Twitter-követőjének van igaza: mindegy is, hogyan döntött a német és határoz majd a nemzetközi atlétikai szövetség, a sportoló megmutatta, hogy sérült emberek milyen hihetetlen teljesítményre képesek.
Távolugrásban 824 centiméterre.
