Mindenki emlékszik Jesse Owens történetére az 1936-os berlini olimpiáról. Az amerikai csodafutó, aki minden szempontból jó néhány árnyalatnyira helyezkedett el az árja embereszményképtől, négy aranyat nyert ugye, és a dobogóról tisztelgett Hitlernek. Ilyen regényes dolgok Rióban már nem történnek, de Majlinda Kelmendié azért kicsit hasonló sztori.
A huszonöt éves dzsúdós lány ugyanis nemcsak szülőhelyét tekintve koszovói, hanem szívvel-lélekkel az. Négy éve, Londonban még – jobb híján – albán színekben nyert bronzérmet az 52 kilósok között, merthogy függetlenségét 2008-ban kikiáltó hazája akkor még nem volt teljes jogú tag a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban (speciel az Egyesült Nemzetek Szervezetében még most sem az). Sőt a 2014-es cseljabinszki világbajnokságon Kelmendinek a Nemzetközi Cselgáncs Szövetség zászlaja alatt kellett szerepelnie, Oroszország ugyanis véletlenül sincs ott a Koszovót hivatalosan elismerő nemzetek között. Így aztán a látszólag törékeny kis hölgy IJF jelzéssel a hátán dobálta jobbra-balra az ellenfeleket, majd vette át az aranyérmet, a dobogón pedig hazájának himnusza helyett az ártalmatlan Európa-himnuszt hallgathatta meg.
