galéria megtekintése

Kartográfia

0 komment

Bálint Mátyás

Mindenki emlékszik Jesse Owens történetére az 1936-os berlini olimpiáról. Az amerikai csodafutó, aki minden szempontból jó néhány árnyalatnyira helyezkedett el az árja embereszményképtől, négy aranyat nyert ugye, és a dobogóról tisztelgett Hitlernek. Ilyen regényes dolgok Rióban már nem történnek, de Majlinda Kelmendié azért kicsit hasonló sztori.

A huszonöt éves dzsúdós lány ugyanis nemcsak szülőhelyét tekintve koszovói, hanem szívvel-lélekkel az. Négy éve, Londonban még – jobb híján – albán színekben nyert bronzérmet az 52 kilósok között, merthogy függetlenségét 2008-ban kikiáltó hazája akkor még nem volt teljes jogú tag a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban (speciel az Egyesült Nemzetek Szervezetében még most sem az). Sőt a 2014-es cseljabinszki világbajnokságon Kelmendinek a Nemzetközi Cselgáncs Szövetség zászlaja alatt kellett szerepelnie, Oroszország ugyanis véletlenül sincs ott a Koszovót hivatalosan elismerő nemzetek között. Így aztán a látszólag törékeny kis hölgy IJF jelzéssel a hátán dobálta jobbra-balra az ellenfeleket, majd vette át az aranyérmet, a dobogón pedig hazájának himnusza helyett az ártalmatlan Európa-himnuszt hallgathatta meg.

 
Koszovó szemefénye
Koszovó szemefénye
Toru Hanai / Reuters

Eközben egy másik fekete öves dzsudoka, a világ alighanem leghíresebb cselgáncsfanatikusa, bizonyos Vlagyimir Putyin – aki nem sokkal korábban közölte, hogy Oroszország sosem ismeri el a független Koszovót, és annak az ENSZ-be való felvételét is megakadályozza – a díszpáholyból figyelte az eseményeket, Kelmendi pedig magában azért imádkozott, hogy hasonló megaláztatást többé ne kelljen átélnie.

Egy ideig az országváltást is fontolgatta; a koszovói átlaghoz képest is szegény családja azt javasolta, fogadja el valamelyik zsíros ajánlatot. Mentora és edzője, Driton Kuka viszont közölte: Kelmendi mehet ahová akar, de nélküle.

Kuka ugyanis hiába volt annak idején a legjobb ­jugoszláviai cselgáncsos, húszévesen, a koszovói etnikai tisztogatásokkal befejeződött a karrierje: a barcelonai olimpián a Jugoszlávia elleni ENSZ-szankciók miatt nem szerepelhetett, szülővárosát, Peját pedig, ahonnan Majlinda Kelmendi is származik, megtépázta a háború. Az újjáépítés helyi központjainak egyike éppen Kuka dzsúdóterme lett, ahová 2000-ben betévedt egy nyolcéves kislány is.

Kelmendi kétszeres világbajnokként a riói olimpiára is aranyért jött, közben ő volt Koszovó történetének első zászlóvivője a megnyitón. Miután megnyerte a versenyt, immár KOS rövidítéssel a hátán állt a dobogón a koszovói himnuszt hallgatva.

„Milliókat kereshettem volna, ha bárhová elmegyek, de nincs az a pénz, amennyiért elcserélném azt, amit most érzek. Tudom, nemcsak a családom büszke és boldog, hanem azok a honfitárs gyerekek is, akik felnéznek rám” – mondta meghatottan a győzelem után, amellyel feltette Koszovót a térképre.

Bálint Mátyás,
a Nemzeti Sport kiküldött tudósítója jelenti Rióból

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.