Kanadában nagyra becsülik, Magyarországon viszonylag ismeretlen. Bemutatkozna?

A Pécsi Vasutasban kezdtem pályafutásomat, játszottam a Győri Katonaság csapatában és szerepeltem a III. Kerület együttesében is, amikor a gárda fölkerült a másodosztályba. Aztán a családommal belevágtunk egy építkezési vállalkozásba, ettől kezdve már csak hobbi szinten, a Sörgyár alakulatában futballoztam. Magyarországot 1988-ban hagytam el; más életre vágytam, új körülményekkel és lehetőségekkel. Először Németországban telepedtem le – ott UEFA A licences edzői képesítést szereztem –, majd 1990-ben Kanadába költöztem. Később FIFA A licences vizsgát is tettem, később levelező-tagozaton sportpszichológiából szereztem diplomát.

Hogyan lett Kanada első számú utánpótlásklubjának a vezetője?

Érkezésem után fél évig nyelvet tanultam, az állam fizette a képzést. Már akkor elkezdtem mozgolódni: jártam különböző klubokhoz, vezényeltem edzéseket, jó kapcsolatokat alakítottam ki a labdarúgó-szövetséggel. Részt vettem a kanadai profiliga megalapításában, 2002-től pedig az  utánpótlásban vezető szerepet játszó Erin Mills elnevezésű klubhoz hívtak Ontario tartományba. Azóta itt dolgozom, s újabban a női profi liga elindításában is szerepet vállalok.

Hány gyerekkel foglalkozik?

Ötezerrel, a hétévesektől a húszévesekig, tizennégy korosztályban. Mindenkit felveszünk, aki futballozni szeretne, és befizeti a tagdíjat. Az nem fordulhat elő, hogy valaki nem játszik, hiszen a hivatalos utánpótlás-bajnokságban szereplő csapatainkon kívül több olyan együttesünk is van, amely egymás között versenyez. A srácokkal nyolcszáz – több országból verbuvált – edző dolgozik. Az én feladatom az éves felkészülési terv kialakítása és a korosztályos szakvezetők munkájának koordinálása.

Felnőtt csapatuk, a Mississauga Eagles az idén alakult. Zökkenőmentesen?

Nem volt gond vele. Noha főként nevelő klub a miénk, a helyi amatőr ligában eddig is volt úgynevezett nagy csapatunk. Hozzájuk csatlakozott néhány fiatal labdarúgó; ezzel a kerettel –melynek játékosai fizetést és edzői feladatokat is kapnak – egyelőre a középmezőnyhöz tartozunk a kanadai tabellán.

Nem sokat hallani a kanadai futballról. Tud-e változtatni a kialakult képen?

Tény, hogy még kezdetleges az itteni labdarúgás. Elég, ha csak annyit mondok: a legtöbb klubnak öltözője sincs. A játékosok kocsival érkeznek, az autóban szerelést öltenek, a mérkőzés után visszaveszik az utcai ruhájukat, és hazamennek. Mi kivételes helyzetben vagyunk, mert van öltözőhelységünk, igaz, lelátónk nekünk sincs. Összesen harminc, a várostól bérelt pályán edzünk, és saját fejlesztésekbe fogtunk: műfüves, valamint futsalpályát építünk. Az utóbbit fontosnak tartjuk, már csak azért is, mert a Spanyol Labdarúgó Szövetség képviselője nemrégiben elárulta: a válogatott sikereiben komoly szerepet játszik, hogy a gyerekképzésben már tizenöt éve nagy hangsúlyt helyeznek a futsalra.

A mai Magyarországgal is van labdarúgó-kapcsolata?

Hogyne, együttműködünk a Győrrel, ahogyan korábban a Puskás akadémiával tettük. Kanadából küldünk gyerekeket Magyarországra, s hozzánk is érkeznek tinédzserek onnan. Igaz, ez még csak néhány hetes csereprogram szintjén működik, de én hosszabb időszakban gondolkodom: mi is jól járnánk, hiszen új lendületet, impulzusokat kapott fiúk érkeznének vissza hozzánk, a magyar gyerekek pedig angolul tanulhatnának, a világnyelv ismerete ugyanis elengedhetetlen. De nem minden magyar klubnál ismerték még fel ennek a jelentőségét.

Jobb képességűek a magyar fiúk, mint a kanadai srácok?

Egyáltalán nem. Nemrég hatan voltak nálunk a Kisalföldről, hozzájuk csatlakozott két lengyel és három helyi palánta: a belőlük formált alkalmi csapatot hat góllal verte együttesünk. A magyarok tehetségesek, ám kishitűek, mentalitásbeli gondjaik vannak.

Nem úgy Észak-Amerikában, ahol a hit, és a mindenáron való győzni akarás szinte adottság. Korábbi nyilatkozatából kiderül, hogy ön szerint utánpótláskorban nem az eredmény a leglényegesebb. Hogyan egyeztethető össze a két filozófia?

Olykor nehezen. Mi a magyar gyakorlattal és az észak-amerikai felfogással ellentétben nem a győzelemnek rendeljük alá a képzést – persze törekszünk a sikerre –, hanem a minél jobb technikai felkészítésben gondolkodunk. Egyérintős, szigorú játék helyett bátor cselezésre, egyéni megoldásokra biztatunk, hiszen így válhat valakiből képzett labdarúgó. Földbe döngölés helyett azt sulykoljuk a fiúkba, amit jól csinálnak. Bizonyos edzéseken nem kötelező részt venniük a B és a C csapatok játékosainak, ellenben az elit tagjainak igen. A legjobbaknak ezen a télen bevezetjük a tornászok edzésprogramját, hiszen a gimnasztika a legjobb nevelő sportágak egyike, ráadásul segít a mozgáskoordinációban, az izomzat rugalmassá tételében, ezáltal csökken a sérülésveszély.

Mi a véleménye a Magyarországon dolgozó edzőkről?

Változó. Több kollégával nagyon jó a kapcsolatom, ők általában azok a trénerek, akik nyitottak a világra, a fejlődésre. Sajnos, még mindig sokan vannak, akik nem beszélnek idegen nyelvet, vagy azt hiszik, ők már mindent tudnak a szakmáról. Érdekes, amikor a Dinamo Zágráb edzőinek egyike kiválasztó tábort tartott nálunk, azt éreztem rajta, hogy minden új információra, megközelítésre vevő. Pedig a horvát csapat akadémiája európai szinten is kiváló, és a klub elképesztő összegekért ad el játékosokat minden évben. A Dinamón kívül kapcsolatban vagyunk a West Ham Uniteddel és a Bolognával, magam rendszeresen járok németországi továbbképzésekre, és hallgattam már Guus Hiddink előadását is. Tőle azt hiszem, lehet tanulni… Szóval, úgy gondolom, a magyar szakma le van maradva a nemzetközi kapcsolatok terén.

Vállalna feladatot a magyar bajnokságban?

Nincs Pro-licences papírom, ez az első akadály. Egyébként is csak akkor érdekelne bármilyen lehetőség, ha megszűnne az idős játékosok uralma: a veteránok már nem tudják emelni a színvonalat, csak elveszik a helyet a fiatalok elől. Ez persze nem a futballisták hibája, hanem azoké a vezetőké és edzőké, akik bennük gondolkodnak. Beszélgettem például a szolnokiakkal, amikor már egyértelműnek tetszett, hogy kiesnek. Elmondtam, hogy szerintem az lenne a célravezető, ha a fiatalokat játszatnák, akiknek meglenne az esélyük a fejlődésre, növekedhetne az értékük, ezáltal eladhatóbbá válnának. A Tisza-parton más koncepciót választottak…

És Ontarióban?

Nálunk első az utánpótlás.