Az amerikai egyetemi bajnokságban olyasmi történt, amilyenben ritkán lehet részünk még egy folyamatosan változó sportág esetében is: a szemünk előtt nyílt új fejezet a torna történelemkönyvében.
hirdetés
Amikor 1996-ban Dominique Dawes lett az első fekete nő, aki egyéni érmet nyert tornában az olimpián, sokan azt suttogták: a külseje egyszerűen nem felel meg a tradicionálisan fehér sportág elvárásainak.
Aztán amikor Gabrielle Douglas 2012-ben összetettben nyert aranyérmet Londonban, szintén első fekete nőként, már jóval halkabbak voltak a méltatlankodó hangok. Mivel nem tudtak rajta fogást találni, a haját kezdték cikizni. "Komolyan? Most írtam történelmet, és ők a frizurámmal vannak elfoglalva?" - fakadt ki a történtek után a versenyző.
Most aztán újra van miről beszélni: az amerikai egyetemi bajnokságban Sophina DeJesus olyan talajgyakorlatot mutatott be, ami gyökeresen megváltoztathat mindent, amit eddig a tornáról gondoltunk.
Az ifjú hölgy ugyanis úgy gondolta: eljött a pillanat, hogy sutba dobja a torna eddigi esztétikáját, és ahelyett, hogy a tizenkét éves kislányokat meghazudtolóan vékony "sztenderd" tornászokat próbálja utánozni, az lesz a szőnyegen, aki: egy vagány fekete lány robusztus idomokkal és kék afrofrizurával.
hirdetés
Az utóbbi években egyértelműen átalakulóban van a nőideál: a csontsoványság helyett tekintélyes méretű hátsók és telt idomok hódítanak, köszönhetően elsősorban Beyoncénak és olyan kolléganőinek, mint a már-már szürreálisan nagy (a rossz nyelvek szerint mesterségesen feltöltött) fenekét védjegyként használó Nicki Minaj.
A Super Bowl félidei show-jában Beyoncé polgárjogi kiáltványt intézett Amerika népéhez, amelyben (a Fekete Párducok aktivistáinak bőregyenruhájába bújva) kifejtette: ő büszke széles "Jackson 5" orrára és bőrszínére, amiért nők millióit csúfolják az Államokban.(A dalban sokszor elhangzó "bama" kifejezés a déli államok fekete nőinek gúnyneve az amerikai szlengben.) Most pedig, úgy tűnik, nem csupán a tornászok testéről alkotott eddigi elképzeléseinket kell felülírnunk, de a mozgáskultúrájuk is alapjaiban változhat meg.
DeJesus gyakorlata ugyanis a kötelező elemek mellett az utóbbi években az interneten végigsöprő, főként fekete fiatalok körében népszerű táncmozdulatokat idézte meg. Ezek legjobb gyűjtőpontja az egyslágeres Silentó videoklipje: a szám arra épül, hogy a srác felsorolja a viccesebbnél viccesebb mozdulatokat: nae nae, whip, superman és társai.
Nem egy közülük DeJesus gyakorlatában is visszaköszön, ami azért is érdekes, mert ritkán fordul elő, hogy egy pontozásos, tehát amúgy is viszonylag szubjektív sportágba valós időben szivárog be egy popkulturális jelenség.
hirdetés
Amikor 2013-ban Simone Biles lett az első fekete világbajnok összetettben a torna-vb-n, az olasz szövetség vezetője, David Ciaralli már pedzegette: úgy tűnik, az évtizedeken át domináló, főként a kelet-európai országok sikerét garantáló artisztikus trend után új szelek fújnak, s vélhetően a gyakorlatok is változnak majd, mivel a fekete versenyzők testfelépítése egészen más, mint kelet-európai társaiké, izomerejük is nagyobb. (A nyilatkozat második, rasszista felét most inkább hagyjuk.) Biles azóta három egymást követő vb-n lett aranyérmes, amivel történelmet írt.
A félig Puerto Rico-i, félig amerikai származású Sophina egyetemi talajgyakorlata 9,925 pontot kapott a zsűritől. A közönség, amely önfeledten táncolt a tornász gyakorlata közben, eksztázisban követelte a maximális tíz pontot. A közösségi oldalakon futótűzként terjed a videofelvétel.
Hogy mennyire nem túlzás Sophina DeJesus formabontó talajgyakorlata és Beyoncé power-feminista manifesztuma között összefüggést keresni, azt jól bizonyítják a tornász YouTube-videója alatt gyűlő kommentek, amelyek az énekesnő Super Bowlon énekelt dalának refrénjét idézik.
