Napjainkban persze a pénz is mozgatja, ám a labdarúgóüzlet felhajtó ereje változatlanul a passzió. A biznisz a tömeges áhítatból ered, mert az emberek döntő hányada képes nagyobb jelentőséget tulajdonítani egy-egy cselnek, gólnak, kapufának, mint amennyit az valójában ér. Elvégre a több milliárdnyi futballbolond mindennapi életét ugyan mennyiben befolyásolja, ha a labda a lécről be- vagy kifelé pattan? S mégis, amint vb van, a Föld lakóinak jó része a soron következőmeccs kezdetéig nem találja a helyét. Közmegegyezés lehetne abban, hogy sok minden létezik, ami a futballnál lényegesebb. Ám a tapasztalat azt mutatja: glóbuszunk számára a labdarúgás – hát még annak világbajnoksága – elengedhetetlenül fontos.
|
Az első villamos már elindult felénk... Graffiti a helyszínen
Dylan Martinez / Reuters |
Amikor először jártam vb-n, és azzal a kérdéssel jöttem haza, vajon van-e még valami, amiért húszezer dán elmenne az ismeretlen mexikói Queretaróba, elnéző mosollyal tekintettek rám: a fiatal úr megőrült a labda látványától. Már nem vagyok ifjú, viszont azzal a meggyőződéssel vethetném fel ismét: ki, mit gondol a dánokról és Queretaróról, hogy nem nevetne ki senki sem... Jellemző a futball társadalmi hatására, hogy a fenomén Ronaldo, a vb „arca” így beszélt a világbajnokságot megelőző brazíliai állapotokról: „A rendezés jogának elnyerése idején Lula, az előző elnök azt ígérte, minden rendben lesz. Erre teljes a zűrzavar. Szégyellem magam, nem ilyen képet kellene festeni az országról.”
A korábbi nagy csel- és gólművész egyetlen szót sem mondott a labdarúgásról. Ezzel együtt kétségtelen: a futball középpontúsága állította a fókuszba a vesztegetést, a korrupciót.Brazília jóval nehezebb időket is megért már a mostaniaknál, mégsem fordult szembe ennyire nyíltan a machinációkkal. A kiállás alapja a labdarúgás primátusa. Vb nélküli periódusban a szó elszállna, a tiltakozók szétszélednének, ha egybegyűlnének egyáltalán. Ám a futball hallatlan népszerűsége főcímmé avat minden demonstrációt.
Van miért ellenszegülni. A stadionépítések a tervezett összeg négyszeresébe kerültek, az összes beruházásra fordított költség a háromszorosa-négyszerese a 2000-es évek eddigi három világbajnokságának, a dél-koreai, japánnak, a németországinak, a dél-afrikainak. Ennyit azért nem romlott a dollár... Ám az sem feledhető, hogy a brazilok legnagyobb része nincs az utcákon. Mármint a tüntetések miatt nincs. A 190 millió lakos túlnyomó többsége – aki amúgy tízmillió számra utcagyerek volt vagy ma is az – alig várja, hogy (brazil kezdés esetén) Fred elindítsa a labdát. Tostao, az 1970-ben világbajnoki címet nyert extraklasszis válogatott középcsatára írta a Folha do Sao Paulo című napilapban: „A futball tagadhatatlanul tükrözi a társadalom egészét. Brazíliában a labdarúgás is változik, akár maga az ország. De abban nincs különbség, hogy álmában és a valóságban minden gyerek labdát hajszol. Ez nálunk egyszerűen elkerülhetetlen, miként az is, hogy feltűnjék egy Romario, egy Ronaldo, egy Neymar. Akiért mindenki lelkesedik.”
A vb azonban korántsem csak Brazília ügye, jóllehet ennek a világbajnokságnak nyilvánvalóan az a dilemma adja a legfőbb sajátosságát, hogy a labdarúgás történetének legsikeresebb, ötszörös győztes válogatottja nyer-e első ízben aranyérmet hazai pályán. De nem csak a szép futball hazájában készülnek oly nagyon a ma esti nyitányra és a folytatásra. Németországtól Spanyolországig, Argentínától Olaszországig, Bosznia-Hercegovinától Japánig, Elefántcsontparttól Costa Ricáig mindenütt a „fiúkra” kíváncsiak. Sőt még ott is, ahol nincs miért szurkolni, mert a világ országai közül csak harminckettő képviseltetheti magát a nagy találkozón. A résztvevő vendégek kivétel nélkül tudják: Brazíliában vb-t rendezni specialitás. De azzal is tisztában vannak: Brazíliában világbajnoki címet nyerni ugyancsak unikum, és korántsem csupán a házigazdák számára...
Hogy melyik csapaté lesz a diadal, az nem sejthető. Arra viszont nagy tétben lehet fogadni: vagy Európa vagy Dél-Amerika delegálja a világbajnokot. Tizenkilenc vb után az öreg földrész 10-9-re vezet a szubkontinenssel szemben, viszont az eddigi hat latin-amerikai világbajnokságon kizárólag a térség reprezentánsai vitték el a pálmát. Uruguay kétszer, Brazília kétszer, Argentína kétszer: testvéries az elosztás. A dél-amerikaiak közül legutóbb Argentína volt rendező (1978-ban), és nyert is. Némi vigasz 2014-re: a pénzügyi anomáliák még mindig elviselhetőbbek a Videla-rezsim borzalmainál. Igaz, azokból a világ csak a kímélő változatot, a bundát látta... Napjaink Brazíliájában nincs hasonló juntapolitika. S bármekkorák is a feszültségek, a vbnek otthont adó országról ideidézhető egy brazil szociológus professzor megállapítása: „A modern Brazília a futballon alapszik. Mégpedig azért, mert hazánkban a labdarúgás teremtette meg a társadalmi és faji integráció lehetőségét.”
Mondom, nem pusztán a futballról van szó.
Noha a labdarúgásnak köszönhetjük, hogy egy hónapon át megint azt érezzük: a miénk a világ.
BRAZÍLIA – HORVÁTORSZÁG
A csoport, Sao Paulo, 22 (magyar idő szerint). Jv.: Nisimura (japán).
Brazília: Julio Cesar – Daniel Alves, Thiago Silva, David Luiz, Marcelo – Luiz Gustavo, Paulinho, Oscar vagy Willian – Hulk, Fred, Neymar.
Horvátország: Pletikosa – Srna, Lovren, Corluka, Pranjic vagy Vrsaljko –Perisic, Vukojevic, Rakitic, Modric, Kovacic – Jelavic.
A futball, az igazi művészet
Bár a brazíliai vb-szervezésre nem a precizitás jellemző, azt a Szocsiban ki nem nyíló ötödik olimpiai karika óta tudjuk: a megnyitó esetében nincs helye a hibának. A brazil szövetség épp ezért a Cirque du Soleil-produkciók által világhírűvé vált Daphné Cornez rendezőnőt kérte fel a műsor megálmodására és levezénylésére.
A huszonöt perces show négy felvonásból áll majd. Az elsőben Brazília ásvány- és természeti kincseit, a másodikban a házigazdák sokszínűségét, életörömét, a tánc és a zene iránti szenvedélyét jelenítik meg. A harmadik fejezet sokatmondó címe: „A futball, Brazília igazi művészete.” Ez után következik az idei vb-dal, a We Are One, amelyet a végül mégis fellépő Jennifer Lopez, továbbá Claudia Leitte, a helyi The Voice tehetségkutató mentorainak egyike és Pitbull, az amerikai rapper ad elő.
S hogy mi az, ami nem maradhat ki egy vérbeli brazil megnyitóról? A dobzenekar. A Salvador városából származó, 1979-ben alakult Olodum együttes zenélt már többek közt Michael Jacksonnal és a Sepulturával is, Sao Paulóban pedig a Lopez, Leitte, Pitbull triót erősíti majd. Tegyük hozzá: a Billboard Music Awards díjátadón mutatott produkciójuk alapján ez rá is fér Pitbullékra.
Örülhetnek a honi szappanopera-rajongók is: a hírek szerint a műsorban nem csupán Brazília, de más dél-amerikai országok sztárjai is feltűnnek majd, így nem volna meglepő, mondjuk, a híresen futballőrült sorozatsztár-énekesnő, Natalia Oreiro felbukkanása sem.
A jelmezes próbát már június 8-án rendben megtartották (az alkotók szerint a show minden egyes perce körülbelül húszórányi próbát igényelt). Az ünnepély zenei anyaga két és fél hónap alatt készült el; 600 táncos és légtornász mozog majd a muzsikára.
A jelmezeken 15 varrónő szorgoskodott. Volt munkája mindnek: 120 ezer méter textilt, 50 ezer méter cérnát, ugyanennyi darab strasszt és gyöngyöt, 200 méter zippzárat, plusz több száz egyéb díszt és merevítőt használtak fel a borítékolhatóan lenyűgöző kosztümökhöz.
A kezdőrúgásra viszont ezúttal nem egy hírességet vagy politikust kértek fel: egy lebénult szurkoló fogja elvégezni azt egy különleges „robotruha” segítségével, amely afféle külső csontvázként funkcionál majd. (Cs. A.)
