Még mondja valaki, hogy Győrött nem kézzel-lábbal kapaszkodnak a sportba! Szerda este a Nyugatot idéző ETO Parkban a helyi futballklub gyerekcsapatai tréningeztek a villanyvilágítású, műfüves pályákon, miközben egy házzal odébb, a vadonatúj aréna parkolójában szépen gyülekeztek az autók: a női kézilabda-együttes rangadóféleségre készült az FTC ellen.

Herr: negyedikből lett az első Korponai Tamás

Azért írom, hogy rangadóféleségre, mert a két csapat közelmúltja alapján sima ügyre lehetett számítani, másrészt viszont az előjelek finoman szólva sem kedveztek a kétszeres BL-győztes hazaiaknak. Felsorolni is hosszú volna, mi minden sújtotta az utóbbi idők európai legjobbját, úgyhogy szorítkozzunk csupán a legfrissebb csapásra: miután a kapusok közül a norvég Katrine Lunde bejelentette, hogy gyermeket vár, a keresztszalag-szakadását követően visszatérő Csapó Kyra pedig bokaszalag-szakadást szenvedett, szombaton, a Siófok elleni bajnokin megsérült az időközben Lunde helyére igazolt horvát Jelena Grubisic is...

A kapusait sorra elveszítő társulatból persze hiányzott a szintén anyai örömök elé néző Görbicz meg az ugyancsak sérült, s az egész szezont kihagyó Amorim is, úgyhogy a másik oldalon okkal biztatták magukat: mikor, ha nem most?

Aztán alighogy elkezdődött az alapszakasz őszi idényéből januárra tolt találkozó, a közönség azt rögzíthette, hogy vanmásik...Mármint, ha kidől egy, kettő, vagy akár három kapus Győrött, akkor is akad, aki bravúrt bravúrra halmozzon. Micsoda fricska a sorsnak: Herr Orsolya kivételes produkciót nyújtott az első félidőben, s kulcsszerepe volt abban, hogy a vendéglátó négygólos előnnyel vonulhatott pihenőre (14:10). A szünet után is csak térfelet cseréltek a felek, formát nem. Újabb tíz perc múltán már hatgólosra duzzadt a differencia (20:14) – hátul továbbra is Herr, elöl Kovacsics meg Löke remekelt –, s bár a túloldalon Szucsánszki dicséretesen tartotta a lelket társaiban, annál többre nem tellett a fővárosiak erejéből, mint hogy három gólra felzárkózzanak (52. perc: 25:22).

A vége 31:26 lett, s kétség sem maradhatott a nézőben, ki a jobb most. Pontosabban: még mindig.