Több sportágban is előfordult, hogy – mivel az érdek azt kívánta – a szavazati, képviseleti jogot „eladták”, így szakmaiságról nem feltétlenül lehetett beszélni. Az asztaliteniszezőknél megtörtént például, hogy az a Karsai Ferenc, aki az eddigi utolsó európai világbajnok, az osztrák Werner Schlager edzője volt, nem lehetett ott sportága közgyűlésén, mert szűkebb pátriájából mást delegáltak. Az is a pingpongosoknál történt, hogy a küldöttek egy csoportja nem nagyon tudta, kiről van szó, amikor valaki az elnökjelöltek között „bedobta” Rózsás Péter nevét. Az illetőnek igazi közegben nem kellene bemutatkoznia, elvégre kétszeres Európa-bajnok.

Emlékezetes, hogy a kilencvenes évek elején Laczkó Mihály az MLSZ-elnöki voksok elnyerése érdekében a vidéki küldötteket megebédeltette a kábelgyár menzáján. Aki nem emlékezne: Laczkó dr. volt az üzem elnök-vezérigazgatója.

A szavazatok érdekében sokan bevetnek trükköket, ám az, ami a nagyközönségnek „malmozás”, a szakembereknek nem az. Hiszen ők tudják: jogilag minden tiszta.

Ennek ellenére Hegedüs Csaba tuskirály és Németh Szilárd rezsibiztos cseréje kapcsán újra felvetődik a kérdés: vajon jó-e a mostani szabályozás, hiszen gyakran olyanok döntenek fontos kérdésekben, akik az adott sportágban outsiderek.

– A sportszövetség speciális egyesület – mondja dr. Sárközy Tamás egyetemi tanár, a Magyar Jogász Egylet elnöke. – Csak jogi személy lehet a tagja, természetes személy nem. Az elnök, az ügyvezető, de akár a szakosztály megbízottja is képviselheti a klubot, de valójában bárkinek adható meghatalmazás: például gyakori, hogy ügyvéd vagy sokszor olyan a kiválasztott, akinek a sportághoz egyáltalán nincs köze. A törvényben az szerepel: a tag jogi személy, és a jogi személy képviselője szavaz. Azt nem kell vizsgálni, miért ezt és ezt a személyt küldték, jogászoknál is előfordul, hogy nem jogász lesz a képviselő. Lehet, hogy etikailag vagy illemtani szempontból kifogásolható ez a módszer, de jogilag nem az. A magyar egyesületi jog az európai uniós gyakorlat alapján azt is lehetővé teszi, hogy egy szövetség elnökségének akár a harmada ne is legyen tag. A testületbe szintén bárki bekerülhet. Ezt helyesnek tartom, így ott lehet a szponzor képviselője, akitől sok minden függ.

Az emberekben mégis ott a kétely: nem kellene-e törvényben szabályozni, hogy csak az szavazhasson, aki szorosan kötődik a sportághoz?

– Nem – szögezi le Sárközy doktor. – Úgy lehettem tíz évig a jégkorongszövetség elnöke, hogy nem voltam jégkorongozó.

A professzor véleménye szerint ugyanakkor nem túl szerencsés, hogy a hazai nagy sportszövetségek élén politikusok állnak. Igaz, példát erre máshol is találni, gondoljunk csak a Milan-tulajdonos, ma már tiszteletbeli elnök Silvio Berlusconira.