Amúgy az A csoportos világbajnokság első napjaiban még verőfényes Zürichben hétfõ után kedden is leszakadt az ég, és - minden észérv dacára - mi másban bízhattunk volna: képletesen a Kolping Arenában is leszakad majd. A meglepetéstõl, persze. És akkor, tervezgettünk, a rivális szövetségi kapitánya a kanadai Glen Hanlon - aki edzõként és kapusként is otthonosan mozgott az észak-amerikai profiligában, s legfõbb ismérve, hogy a felülmúlhatatlan Wayne Gretzky annak idején neki lõtte élete elsõ NHL-gólját - is muszáj lesz felülvizsgálni elõzetes álláspontját, miszerint „el se tudom képzelni, hogy ne mi nyerjünk"...

Aztán, mielõtt megkezdõdött volna a mérkõzés, különös látványra lehetett figyelmes a csarnok környékén nézelõdõ. Az elsõ bulit megelõzõen már egy órával fölverték az egyébként bájosan csendes kloteni negyed délutáni sziesztájukat töltõ nyugdíjasait a szurkolói csoportok, de közülök is kirítt az a társaság, amelynek magyar és szlovák hokismezt viselõ tagjai egymás vállába karolva üvöltötték, hogy „Ria, ria, Hungária!" (Nahát, ilyet...) Odébb piros-fehét-zöld papírzászlókat rázó svájci tinédzserek gyakorolták, hogy „Mágyárok, mágyárok!", úgyhogy az ember igen elégedetten lépett a hét és félezres létesítménybe: semmi kétség, a tribünön megint jók leszünk.

A pályán azonban a vetélytárs nyitott erősebben, amennyiben első emberelőnyét a 4. percben kihasználta (Kaljuzsnij, 0:1), és félő volt, hogy a kissé megszeppentnek látszó magyar csapat már az elején kapitulál. Csakhogy ennek éppen az ellenkezője történt. Mintha a bekapott góltól megnyugodott volna a társaság („ezen is túlvagyunk..."), és a harmad folytatásában nem egyszerűen egyenrangú ellenféllé izmosodott: Fekete, Vas Márton, újból Fekete, majd - a szünet elõtt öt másodperccel - a büntetőlövés-szituációba kerülõ Peterdi hagyott ki ígéretes (utóbbi annál is nagyobb) lehetõséget.

Máris lengettük volna a kalapunkat a megint csak váratlan kiegyenesedés elismeréseként, de részint nem volt nálunk, részint kezdõdött a második felvonás. Nem beszélve arról, hogy később is akadt volna rá alkalom, sőt... Az öltözőben feltehetõen vért ivó együttes vitathatatlan fölényben játszott a továbbiakban, s bár Vaszjunyin (a félreértések elkerülése végett ő magyar, s nem fehérorosz) még elpuskázta ziccerét, a 26. percben Ladányi ringlispílbe ültette az ellenfél bekkjeit, aztán pontosan passzolt a kapu elõtt posztoló Peterdihez, mi meg dörzsölhettük a szemünket: 1:1, te, jó ég, hát mégis csak van keresnivalónk?!

A két NHL-hokissal és az orosz profligában edzõdött klasszisokkal fellépő beloruszok ijedtükben alaposan összekapták magukat a felvonás hátralévő részében, de nem jártak eredménnyel, minek nyomán a magyar válogatottnak ezerkétszáz reményteli másodperce maradt arra, hogy a győzelmet a rendes játékidõben kiharcolva, „csont nélkül" hosszabbítsa meg tagságát az álomvilágban.

Amikor a harmadik húsz percnyi játékra jelt adott a norvég, svájci bírópáros, a legnagyobb internetes fogadóirodánál már „csak" 5,2-es oddszot adtak a magyar sikerre a nyitány elõtti 10-essel szemben, és Pat Cortina garnitúrája piszkosul igyekezett meghálálni a „bizalmat". Helyzetek sorát dolgozta ki - miközben már negyedszer védekezett pazarul létszámhátrányban -, ám öt perccel a vége elõtt Ugarov mindent elrontott: kilépett a lemaradó hátvédek közül, elhúzta a pakkot Szuper mellett, és végképp kilõtte a magyarokat a középdöntőből (1:2).

Ráadásul a kényszer azt diktálta az utolsó percben, hogy Ladányiék kapus nélkül, hat mezőnyjátékossal folytassák - hátha a fórban megtörténik a csoda -, de ahogyan ez ilyenkor lenni szokott, egy elvesztett korongra rátalált az ellenfél: Grabovszkij (Toronto Maple Leafs...) berámolta a harmadikat is (1:3).

A saját árnyékát messze túlugró magyar együttes, miként négy nappal korábban a szlovákok ellen, a tavalyi vb-n kilencedik (a 2002-es olimpián negyedik) helyezett fehéroroszokkal szemben is bebizonyította, hogy nem csak a svájci jegyzőkönyvek tanúsága szerint, hanem a jégen is A csoportos. Miközben néhány hangos bravó már most kijár (de még mennyire!), a kérdések kérdésére még nem tudható a válasz: hogy a társaság jövőre is az élvonalban szerepelhet-e, az csak a péntektől hétfőig tartó alsóházi rájátszáson derül ki.

Jóleső érzéssel nyugtázhatjuk: nem irigyeljük a fogadóirodák oddskalkuláóit.

A csoport: Fehéroroszország-Magyarország 3-1 (1-0, 0-1, 2-0)

Zürich-Kloten, 4710 néző

Játékvezetők: Hansen (norvég), Kurmann (svájci), Bouguin (francia), Szemjonov (észt)

Gól: Kaljuzsnyij (4.), Ugarov (55.), Grabovszkij (60.), illetve Peterdi (26.)

Fehéroroszország: kapusok: Andrej Mezin hátvédek: Alekszandr Rjagyinszkij, Ruszlan Szalej (2) - Vlagyimir Gyenyiszov, Andrej Basko - Ivan Uszenko, Viktor Kosztyjucsenok - Andrej Antonov csatárok: Andrej Mihajlov, Konsztantyin Kolcov, Jaroszlav Csuprisz - Alekszej Ugarov 1, Alekszej Kaljuzsnyij 1 (2), Mihail Grabovszkij - Oleg Antonyenko (1), Andrej Sztasz, Szergej Gyemagin - Alekszandr Kulakov, Jevgenyij Kovirsin

Magyarország: kapusok: Szuper Levente hátvédek: Svasznek Bence, Sille Tamás - Horváth András, Tokaji Viktor - Szélig Viktor, Ennaffati Omar - Kangyal Balázs, Ondrejcik Rastislav csatárok: Palkovics Krisztián, Fekete Dániel, Vas János - Vas Márton (1), Ladányi Balázs (1), Peterdi Imre 1 - Kovács Csaba, Vaszjunyin Artyom, Jánosi Csaba - Majoross Gergely, Holéczy Roger

A mérkőzés utáni nyilatkozatok: 

Szuper Levente: "Amire figyelnünk kell, az az, hogy a mérkőzések első öt-tíz percére felvegyük a ritmust. Már nagyon közel vagyunk az élmezőny utáni csapatokhoz. Sajnálom a második gólt, mert hozzáértem a koronghoz."

Peterdi Imre: "Azt hittem, hogy meg tudjuk nyerni a mérkőzést, mert testközelből egyáltalán nem olyan félelmetesek, mint amekkora a hírük."

Mihail Grabovszkij: "Minden elismerésem a magyar csapaté. Évről évre egyre magasabb  szinten játszik. Kívánom nekik, hogy harcolják ki a bennmaradást,  mert nagyon szimpatikusak, és a közönségük is fantasztikus."

Pat Cortina: "Nagyszerű mérkőzés volt, már-már igazi A csoportos szinten  játszottunk, és komoly gólhelyzeteink voltak a sokkal erősebbnek  tartott fehéroroszok ellen. Ocskay Gábor és a közönségünk megint  erőt adott, sajnos, ez nem volt elég a győzelemhez, mert a rivális  jobb csapat. Az eddigi három mérkőzés - amiből kettő nagyon szoros  volt - remekül szolgálta a felkészülést a következő három,  bennmaradásról döntő találkozóra."

Glen Hanlon, a fehéroroszok szövetségi kapitánya: "Először is szeretném kifejezni együttérzésemet, hogy Ocskay Gábor  már nem lehet a magyar csapattal. Nagyszerű játékost veszített el a  sportág. A világnak pedig olyan csapatokra van szüksége, mint ez a  magyar válogatott. Jól szervezett, jól felkészített alakulat, amely  szinte mindenki dolgát megnehezítheti. Kívánom a magyaroknak, hogy a  lendületük tartson ki, a fantasztikus közönségük segítéségével  szerepeljenek eredményesen. A mi játékunk most nem volt tökéletes, de a kapusteljesítmény átlendített minket, és elértük a győzelmet."

A fehérorosz Kolcov a magyar kapuban