galéria megtekintése

Három olimpiai kvótát remél Houstonban a magyar válogatott

2 komment

Soproni H. Lajos

A magyar férfi súlyemelő-válogatott évtizedeken át olimpiai, világ- és ­Európa-bajnoki címeket szerzett. Erről most álmodni sem lehet. Az ötkarikás játékokon kétszer egymás után egyetlen magyar versenyző szerepelhetett: 2008-ban Pekingben a viadalt sérülés miatt feladó Baranyai János, majd négy évvel később Londonban Nagy Péter, aki a tizenegyedik lett.

A jövő évi riói olimpiához ­vezető út fontos állomása a Houstonban ma kezdődő olimpiai kvalifiká­ciós világbajnokság. Ördögh István, a súlyemelők szövetségi kapitánya azt mondja: „Legfeljebb négyen esélyesek a ­pontszerzésre, vagyis arra, hogy súlycsoportjukban az első huszonöt közé kerüljenek. Reméljük, ott még sokakat maguk mögé szorítanak, mert ettől függ a csapat produkciója.

A tavalyi vb-n huszonnegyedikek lettünk, ezzel az eredménnyel most is kiegyeznék, mivel a rangsorban ez az utolsó olyan pozíció, ahonnan három versenyző szerezhetne jogot az olimpiai részvételre. Ennél többen csak akkor utazhatnának, ha még hat hellyel előbbre végeznénk, erre viszont kevés az esély. A három riói kvóta is jelentős előrelépés lenne számunkra, nem beszélve arról: hogyha sikerülne, akkor már nem kellene a ­2016-os ­Európa-bajnokságba – mint az utolsó szalmaszálba – ­kapaszkodni. Az Eb-n amúgy is csak egy kvóta jutna nekünk a legjobb esetben.”

A válogatott szakvezetője magyarázatot ad arra a kérdésre, napjainkban miért vagyunk kénytelenek szerényebb eredményekkel beérni. „A legfőbb ok az, hogy kevés a súlyemelő. Amikor sikeres volt itthon a sportág, a nagyjából nyolcvan klubnak és szakosztálynak csaknem kétezer igazolt versenyzője volt. Ezzel szemben most alig negyven egyesületet és hatszáz súlyemelőt számlálunk. Hajdanán a klubok sportállásokkal tudták kecsegtetni a versenyzőket; ezek később megszűntek. Az elvárások ellenben mind jobban növekedtek. Ma már nagyon komoly teljesítmény szükséges ahhoz, hogy a súlyemelésért valakinek fizessenek. Odáig azonban el kell jutni, ám javadalmazás nélkül a felemelkedés hallatlanul nehéz, vagy talán nem is megy.

 
Nagy Péter: nagy teher
Mirkó István / Népszabadság/archív

Szintén anyagi okok miatt edzőkből is jókora a hiány, főállásban ugyanis csak kevés klub tudja foglalkoztatni a trénereket."
Hiszik vagy sem: a szövetségi kapitány mindezek ellenére is biza­kodó. Optimizmusát arra alapozza, hogy a jelenlegi válogatott nemcsak fejlődőképes, hanem arra is alkalmas, hogy különböző hazai rendezvényeken népszerűsítse a sportágat.

Az ólomsúlyú Nagy Péter szakításban bronzérmet nyert a 2012-es Európa-bajnokságon, s az idei ­Eb-n (417 kilóval) az összetett verseny hatodik helyét szerezte meg. Állítja: akár 430 kiló teljesítésére is képes lehet.

„Az előkészületek során a tatai edzőtáborban rendre egyéni csúcsot döntöttem – hangoztatja. – Ez jó előjel, ám csak akkor ér valamit, ha a világbajnokságon is hasonlóképpen emelek." A Szegedi Lendület SE versenyzője a magyar mezőnyben tizenegy éve verhetetlen, s várhatóan jó ideig az is marad. Egy kategória kivételével mindegyik súlycsoportban ­hasonló a helyzet, azaz maximum egy számottevő versenyző akad. „Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek tehetséges fiatalok – teszi hozzá a 105 kilós óriás.

– Én gyakran találkozom velük. A baj csak az, hogy idő előtt abbahagyják a súlyemelést, hiszen ebből nem lehet megélni. Még válogatottként sem. Ketten otthon készültek a vb-re, nem voltak ott az edzőtáborban, mert dolgozniuk kellett.” Nagy kevésbé érezte a sportágban régóta meglévő nehézségeket, mert az ő pályafutása eltért a többiekétől. Tizenöt éve erős emberként kezdte, aztán a kettőt együtt csinálta, majd 2008-ban az olimpiai részvétel kedvéért végleg a súlyemelést választotta. Pedig tudta, hogy az a pénz, amit mint „strong man” keresett, hiányzik majd neki.

Dobos Imre, a Magyar Súly­emelő Szövetség elnöke azt hangsúlyozza, hogy energiaigényes a sportág, és a követelmények is nagyok. Aki nem kap komoly segítséget otthonról, azaz nem tudják támogatni a szülei, annak bizony muszáj a súlyemelés mellett dolgoznia. Csakhogy ebben az esetben nem lehet ott a napi két edzésen, és nem lesz elfogad­ható nemzetközi eredménye.

Az elöl­járó azt sem hallgatja el, hogy 2008-ban több tízmillió forintos adóssággal vette át a szövetséget, és a korosztályos magyar válogatottak sokáig nem vehettek részt nemzetközi viadalokon, mert nem volt miből utaztatni őket. Ez azonban már a múlté, hiszen junior Eb-aranyérmesünk és ifjúsági Európa-rekorderünk is van.

„Sokat javult a súlyemelés helyzete és megítélése azóta, hogy nem került be a tizenhat kiemelt sportág közé, ami akkor érthető volt” – ­véli az elnök, aki bízik abban, hogy a besorolásban hamarosan változás következik be, és most Houstonban a legutóbbi világbajnokság három pontszerzője, Nagy, Gyurkovics ­Ferenc és Soóky Gergely ­mellé feliratkozik a sérüléséből felépülő Baranyai János.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.