Nyomasztó nyeretlenség

A bizalom köre – magyar edzés szerdán a norvég fővárosban Hegedüs Gábor / Népszabadság

Attól most egyáltalán nem kell tartani, hogy a hajdani keserves 1-12 megismétlődhet, mert olyan norvég csapatot még nem hordott a hátán a föld, amilyen az a Szavicsevics-, Mijatovics-, Dragan Sztoj­kovics-féle jugoszláv együttes volt. S az északiak jelenlegi alakulata korántsem minden idők legjobb norvég együttese; kiváltképp a támadásban marad el a nemzetközi átlagtól. Legutóbbi tizenöt találkozóján tizennégy gólt szerzett együttvéve, és egynél többször csak négy mérkőzésen vette be az ellenfél hálóját. Kétszer Málta csapatát (2-0, 3-0) „szórta meg”...

Viszont hét alkalommal egyetlen gólt sem kapott, további öt esetben pedig csak egyet szedett be. Ehhez képest különösen figyelemreméltó Högmo hevessége, s az, hogy a norvég kapitány nem győzi hangoztatni: „Agresszíven kell futballoznunk!” Amúgy a vendéglátók a test test elleni harchoz messzemenően értenek, de ne ringassuk magunkat abba az illúzióba, hogy egyéb erényük nincs, mert az, aki látta a Rosenborg–Debrecen Európa Liga-selejtezőket, hű képet kaphatott a két csapat technikai kvalitásairól. S a trondheimi együttesből várhatóan egy játékos lesz a norvég kezdő tizenegyben... (Igaz, a debreceniből meg egy sem.)

A norvégok feltűnő buzgalmát mindenekelőtt az táplálja, hogy kívánságellenfélnek tekintik a magyarokat, azaz úgy vélik: megszakíthatják másfél évtizede tartó negatív sorozatukat. Legutóbb a 2000-es Eb-n vettek részt – azon 1-0-ra legyőzték a spanyolokat, és csak 1-0-ra kaptak ki a jugoszlávoktól, vagyis mégsem voltak olyan messze Mijatovicstól és társaitól –, de ha a kihagyáson múlna az e heti siker, akkor meg sem kellene rendezni az oslói és a budapesti találkozót, mert honfitársaink negyvenhárom esztendeje várnak az Eb-részvételre. S harmincnégy éve a norvégok legyőzésére...

Az előző kilenc alkalommal öt döntetlenre telt – az „ikszet” alighanem csütörtök este is elfogadnánk –, négyszer viszont vereséget szenvedtek honfitársaink, akik több mint három dekád alatt mind­össze két gólt szereztek a skandinávokkal szemben (miközben tizennégyet kaptak). Ha ezt vesszük alapul, akkor még szolidan fizetne a William Hill brit fogadóiroda az oslói döntetlenre (2,25-ös szorzó), illetve hazánk fiainak diadalára (3,4)...

Noha Bernd Storck, a magyar válogatott német szakvezetője semmit nem mondott az összeállításról, az feltehető, hogy a háló előtt Király Gábor áll majd. Századszor. S lehet abból vasárnap 101 is, ami végképp nem kiskutya... (Pláne, hogy a magyar rangsorelső Bozsik József 101-szeres.) Szombathely büszkesége most beéri az amerikai Tony Meolát, míg három nappal később a brazil Claudio Taffarellel lehet „társbérletben”.

A százados kapusok listáját a spanyol Iker Casillas (164) vezeti, s olyan nagyságok tartoznak még a nem keveseket befogadó előkelő klubba, mint az olasz Gianluigi Buffon (152), a svéd Thomas Ravelli (143), az angol Peter Shilton (125), a dán Peter Schmeichel (121) vagy az olasz Dino Zoff (112). Azért azt nem hiszem, hogy Király, mondjuk, negyven válogatottságot odaadna két, egyaránt kapott gól nélküli Eb-pótselejtezőért, de a jubiláns nyilván abban reménykedik: nem kap védhetetlen lövést a négyemeletes házak között megbúvó, 27 ezer nézőt befogadó Ullevaal stadionban, mint ahogyan otthon, az Üllői úton sem.

Erre semmi esély nem nyílna, ha a norvégoknak sikerülne sebtében szabadalmaztatniuk egy otthoni „elemzést”. A párját ritkító analízisben azt olvastam: az északiak együttese a legszívesebben a 4–4–4–1-es formációban játszik. Tizenhárom ember bevetésével bizony hallatlanul megnehezedne az amúgy sem könnyű helyzet... Ha csak a magyar csapat nem alkalmazza a 6–5–1–1-es felállást.