Azért a Checkpoint Charlie megfogja az embert; nézi a képet a tízévesforma kisfiúról meg a szovjet katonáról, „apám a másik oldalon ragadt", és akkor nehéz megszólalni. A múlt századi történelem - mekkora megállapítás lesz... - itt, a német fővárosban mélyebben érinti meg a látogatót, kivált, ha nap mint nap áthalad az Olimpiai stadion szponzorstandokkal, továbbá dáridóra szakosodott polgárokkal teli sétányán, s már egészen messziről megpillantja a Hitler megrendelésére készült, a kor stílusjegyeit máig őrző létesítményt. Bent - a korszerűsítések nyomán - már „XXI. századi" a miliő; pláne, hogy a Hertha labdarúgócsapatának alapszínében pompázó kék rekortánon (és a körül) hihetetlenebbnél hihetetlenebb csúcsteljesítményeket lát...

Igen: Usain Bolt csütörtökön is futott.

De még mielőtt rátérünk, kicsit arról, hogy Kiss Dániel - ilyesmire is régen akadt példa honfitárstól - csaknem futószám döntőjébe kvalifikálta magát. A sztori még szerdán kezdődött, amikor a huszonhét éves futó a mezőny legjobb idejét ért el 110 m gáton (13,34), ezzel átadta a múltnak Csillag Levente alig 1997 óta tartott országos rekordját (13,44). A csütörtöki folytatásban pedig azt láthattuk, hogy Kiss futamában - a három elődöntő egyikében - a harmadik helyen jut át a célon (13,45), s két századdal lemarad a fináléról...

A teljesítmény - noha a budapesti atléta ezúttal kicsit beragadt, s letalpalta a negyedik gátat - abszolúte dicséretet érdemel; főként, hogy mögötte végzett Dayron Robles, a szám olimpiai bajnoka. Na jó, ez utóbbi megjegyzés poénnak is rossz, lévén, hogy a kubai menő futás közben a lábához kapott, s úgy kellett levonszolni az öltözőbe. Viszont még két magyar vonatkozású futóhír: Kazi Tamás 800 méteren - futamában másodikként - bejutott a pénteki elődöntőbe (1:48,40), Papp Krisztina pedig az 5000 m szombati küzdelmeit várhatja, miután a kvalifikáció során idei legjobbját futotta (15:19,90). És Kamuti Jenő is föllépett, csak más kategóriában: a Nemzetközi Fair Play Bizottság elnöke Életműdíjat adott át Lars Riedelnek, a németek korszakos diszkoszvetőbajnokának. Egy komplett stadion tapsolta meg...

A nagy tévétársaságok kommentátorai csak üvölteni tudtak vasárnap este Berlinben. Nem volt mit mondaniuk, magyarázatot pedig úgy sem adhat senki arra, amit Usain Bolt az atlétikai világbajnokság 100 méteres síkfutásának döntőjében produkált

Látták már a dél-afrikai Caster Semenyát?

Mármost ő nyerte a női 800-at, ami alapból rendben van, hanem: részint nevezett atléta még csak tizennyolc éves, s eddig semmilyen eredménye nem volt, részint pedig a lapok nem tudják eldönteni, hogy a friss bajnok férfi-e vagy nő? Maradjunk annyiban, hogy ezt - elnézést kérek - valóban nehéz megítélni; egyebekben Semenya családja kemény hangon utasítja vissza a vádakat... Folytatása következik?

A csütörtök esti futóprogramot más kérdések előzték meg; olyasfajta például, hogy újra világcsúccsal nyer-e Bolt? Addig is, amíg erre választ kaptunk, a jamaicai zseni honfitársa, a „természetesen" olimpiai bajnok Melanie Walker magabiztosan, a világ ide legjobbjával, 52,42-vel győzött 400 m gáton (ez az eredmény „vészesen" közel van az orosz Julija Pecsonkina 52,34-es világrekordjához), aztán jött Bolt...

„Ich bin ein Berlino" - állt a bemelegítőpólóján (John Fitzgerlad Kennedy amerikai exelnök 1963-as, emlékezetes „Ich bin ein Berliner"-jére utalva, alanyként a vb-kabalafigura nevét a mondatba kényszerítve), aztán...

Aztán megint világcsúcsot futott.

Itt mi, sajtómunkások már kevesek vagyunk; mit lehet ezen magyarázni? A rajt előtt viccelődő Bolt elképesztő tempóban száguldott a célig, s amikor kiírták a táblára, hogy 19,20, a stadion egy darab, nagy ovációvá lényegült át. Pláne, amikor javították az adatot: 19,19! A régi, Bolt által még a pekingi olimpián fölállított csúcs 19,30, azaz megint nem kicsit javított ez a huszonhárom éves E. T., hanem tisztességeset...

A férfi 100 m gátat, egy huszonegy éves, junior vb-második, barbadosi fiatalember, Ryan Brathwaite nyerte célfotóval; hm...

A női magas fináléjának végjátékára (értsd: 202 centire) meg hárman maradtak: Anna Csicserova, Blanka Vlasic és Ariane Friedrich. Az orosz „fénytelenebb" érmeket őriz a világversenyekről, a horvát klasszis a szabadtéri és a tető alatti címvédő, a német kedvenc pedig az aktuális fedett pályás Európa-bajnok, s az év addigi négy versenyéből hármat megnyert; kettőt éppen az - egyébként egyszer győztes - Vlasic előtt... Ehhez képest a 204 centit Vlasic másodikra átvitte, így szépen megvédte címét. Oh, szegény, nagyot sóhajtó hazai publikum: Friedrich lehetett volna a harmadik berlini világbajnok...

Az atlétika legnagyobb sztárjai szállták meg a német fővárost, hogy a sportág világbajnokságán döntsék el ki tud a leggyorsabban, a legmagasabbra, a legtávolabb...

Férfiak. 200 m: 1. Usain Bolt (jamaicai) 19,19 - világcsúcs, 2. Edward (panamai) 19,81, 3. Wallace Spearmon (amerikai) 19,85. 1500 m: 1. Juszuf Szaed Kamel (bahreini) 3:35,93, 2. Mekonnen (etióp) 3:36,01, 3. Lagat (amerikai) 3:36,20. 110 m gát: 1. Ryan Braithwaite (barbadosi) 13,14, 2. Trammel (amerikai) 13,15, 3. Payne (amerikai) 13,15. Diszkosz: 1. Robert Harting (német) 69,43, 2. Malachowski (lengyel) 69,15, 3. Kanter (észt) 66,88, ...6. Kővágó 65,17.

Nők. 800 m: 1. Caster Semenya (dél-afrikai) 1:55,45, 2. Busienei (kenyai) 1:57,90, 3. Meadows (brit) 1:57,93. 100 m gát: 1. Brigitte Foster-Hylton (jamaicai) 12,51, 2. Lopes-Schiliep (kanadai) 12,54, 3. Ennis-London (jamaicai) 12,55. 400 m gát: 1. Melaine Walker (jamaicai) 52,42, 2. Demus (amerikai) 52,96, 3. Lucas (Trinidad és Tobagó-i) 53,20. Magas: 1. Blanka Vlasic (horvát) 204, 2. Csicserova (orosz) 202, 3. Friedrich (német) 202.

Berlino öröme, avagy miként nyert Harting?

Berlino, a medve mostanság rendkívül aktív; eddig is az volt, persze, csak amióta hirtelen két aranyérme is lett a német válogatottnak, azt sem tudja, miként teperje a földre a nemzet hőseit. Kedden Steffi Nerius gerelyhajító, szerdán Robert Harting diszkoszvető ért a csúcsra, hogy aztán a kabalafigura, amely 40 fokban is „mosolyogva" rohangál az Olimpiai stadionban, önfeledt maciként bohóckodjon a klasszisokkal.

Neriusszal amúgy Angela Merkel kancellár is puszilkodott már - Hartinggal szintén találkozik -, a tudósító meg arra gondolt a sörös-kolbászos-kifekvős miliőjű Brandenburgi kapunál, közelebbről az ott felállított, a hazai klasszisok talkshow-típusú föllépéseire szakosodott, a Hertha futballstadionjának mintegy makettjeként megjelenő „vb-stadionban", hogy jaj, de jó nekik. Na igen: ez a Harting például úgy „működött", mint egy sportember: utolsó vetésével hódította el - két évvel ezelőtti ezüstje után - a vb-aranyat. S milyen mezőnyben!

Ott volt az észt Gerd Kanter, a kategória 28 verseny óta veretlen, olimpiai és világbajnoki címvédője; a lengyel Pjotr Malachowski, a pekingi játékok második helyezettje; nem utolsósorban a litván Virgilius Alekna, Sydney és (Fazekas Róbert kizárása nyomán) Athén legjobbja, korábbi kétszeres vb-első... Kanter csupán harmadik lett, a záró körig vezető Malachowski pedig úgy nézett ki, mint akinek szétrobban a feje. „A diszkosz fémes, a medál aranyos"; „Harting a mennyben"; „Az nevet, aki a végén nevet" - írták a lapok, s bár a szám magyar részvevőjéről, Kővágó Zoltánról alig emlékeztek meg, nekünk kötelességünk megtenni ezt: a Honvéd 2004-ben olimpiai második, 2006-ban motorbalesetet szenvedett, azóta épülgető atlétájától ez a hatodik hely elfogadható.

Főként, mert a sportági erőviszonyok egyre kiegyenlítettebbek; a szerdai döntők végeztével 1 világcsúcsot, 10 világ idei legjobb eredményét, továbbá 2 világbajnoki rekordot és 33 országos csúcsot (közte a 110 gátas Kiss Dánielét) jegyezhettük fel. Itt a krém, aligha vitás...