Paradox módon Marseille-ben ott teremtettek hadi állapotot, ahol nem öltöttek harci kosztümöt. Azok az angolok és oroszok, akik a kikötőben találkoztak, egymásnak estek, sőt több frontos csatát vívtak, mivel az ádáz küzdelembe bekapcsolódtak a helyi francia „erők” is. Azért használom az idézőjelet, mert hamarosan a karhatalom is beavatkozott, és elsőre hat személyt előállított. Hogy milyen nemzetiségűeket, arról a meccs kezdetéig nem adtak ki közleményt, de Gary Lineker, az angol labdarúgás emblematikus alakja megjegyezte: „Undorító, ami Marseille-ben történik.”
|
| Fotó: Kai Pfaffenbach / Reuters |
Arról már nincs információm, a korábbi 80-szoros válogatott csatár mit szólt ahhoz, hogy a stadionban jelentős létszámfölényben lévő szigetországi tábor hallhatatlanná tette az orosz himnuszt átható füttyszavával. Ennyit ismét a fair play hazájáról... Az viszont díszére vált Angliának, amit Lallana mutatott be a hetedik percben, de Akinfejev bravúrosan hárított, a kapuja mögött helyezkedő honfitársai mindjárt ki is kiáltották Igor hercegnek. A túloldalon meg Ignasevicset áldotta az angol közönség, amiért a hátvéd – negyedóra múltán – épp Hart ölébe fejelte a labdát, pedig a háló bármely részébe küldhette volna azt. Még nagyobb helyzetet hagyott veszni Lallana – úgy látszik, az erős kezdés megbosszulta magát –, majd Szmolnyikov mentette meg az oroszokat a góltól amilyen feltűnő futógyorsasággal, olyan különleges tempóérzékkel.
Noha mindkét csapat két szélsővel és egy „ékkel” játszott, az angolok jóval offenzívebben futballoztak, Lallana és Sterling folyton „fenn” volt, míg Kokorin és Szmolov hátra szorult. (Kivéve a brit szögleteket: minden kornernél Szmolov maradt elöl, a csatár Dzjuba visszament fejelni.) A szigetországi dominancia a 34. percben Rooney lövése nyomán is szembe szökött – Akinfejev megint remek mozdulattal blokkolt –, ám az első félidő végén a 0-0-nak énekelte az angol himnuszt a szigetországi publikum.
Aztán csaknem a 0-1 miatt maradt csendben, mert a második félidő elején Dier eltévesztette a házszámot, és saját kapujára fejelt, ám Hart még erre is számított, és fölé tolta a váratlanul a léc alá tartó labdát. Megszűnt az angol fölény, hosszú idő után felhangzott a „Rosszija, Rosszija!” Ám a hetvenedik percben Rose átadását Lallana ésszel átlépte, Rooney lövését viszont Akinfejev a kapufára ütötte. (A kipattanót Lallana ugyancsak a kapufára vágta, de már lesről.) Ám három perccel később nem volt mentség: Rizzoli olasz játékvezető könnyű szívvel ítélt szabadrúgást a britek javára, és Dier tizenhét méterről a jobb felső sarokba küldte a labdát (1-0).
Ettől fogva ismét szigetországi kórusművek töltötték be az arénát – a nyolcvanadik percben ismét felhangzott az angol himnusz –, és a nézőtér legkülönbözőbb pontjain ugráltak extázisban a britek. De csak a 92. percig, akkor ugyanis Vaszilij Berezuckij ívelt fejessel egyenlített, és Hart kapus hiába reklamált off-side-ot (1-1).
|
| Fotó: Kai Pfaffenbach / Reuters |
A lelátón pedig kitört a balhé, az oroszok „megtisztítottak” néhány szektort az odavetődő angoloktól.
Felteszem, a zavargások a városban hajnalig tartanak majd...
B csoport
ANGLIA–OROSZORSZÁG 1-1 (0-0)
Marseille, 67 000 néző. Jv.: Rizzoli (olasz).
Anglia: Hart – Walker, Cahill, Smalling, Rose – Dele Alli, Dier, Rooney (Wilshere, 78.) – Lallana, Kane, Sterling (Milner, 87.).
Oroszország: Akinfejev – Szmolnyikov, Vaszilij Berezuckij, Ignasevics, Scsennyikov – Kokorin, Neustädter (Glusakov, 80.), Satov, Golovin (Sirokov, 77.), Szmolov (Mamajev, 85.) – Dzjuba.
Gól: Dier (73.), Berezuckij (92.).
