Ez utóbbi feladat alighanem most vált aktuálissá, mert április elsejétől dolgozik Sütő András miniszteri biztosként a sportlétesítmény-fejlesztési feladatok összehangolásán. Féléves megbízása szeptember 30-ig tart, ám munkájáról többet egyelőre nem tudunk, így azt sem, az idén milyen építkezések zajlanak majd, s azok mennyibe kerülnek, mert a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium egy hete feltett kérdéseinkre nem válaszolt.
Az NFM-nél közlékenyebbek voltak a szövetségek, amelyek közül mind a tizenhat eleget tett adatszolgáltatási kötelezettségének. A dokumentumokból kitetszik, hogy a szövetségek nagyon sok pénzt fordítanak a klubok támogatására. A cselgáncsozóké például Albertirsától Rétságig juttat pénzt a műhelyeknek. Ám sok speciális tételt is találunk az anyagokban. A teniszezők rengeteg repülőjegy-vásárlásról számolnak be. Ennek az az oka, hogy a csúcstehetségek versenyeztetése lényegében világ körüli utak szervezését jelenti. A birkózók partnereinek listáján feltűnnek nagykövetségek, elvégre a vízumokért is fizetni kell.
A szponzorok számára vakfoltot jelentő szakágakban a versenyszervezés is sokat visz. A kerékpárosoknak 20 millióba került a Visegrád-viadal, az evezősök 15 milliót fordítottak a Jeunesse Kupa lebonyolítására. Az alapfeltételek megteremtése sem olcsó mulatság: a sportlövők évi 30 milliót fordítanak csak lőszerre.
Az is nyilvánvaló: százmilliókba kerül, hogy az eszközigényes sportok tömegesítésben gondolkodhassanak, több gyerek számára tegyék hozzáférhetővé az ágazatot. A cselgáncs, a birkózás vagy az ökölvívás szerencsés helyzetben van, amennyiben az iskoláknak juttatott tatami, szőnyeg vagy kesztyű megteremti a feltételeit a sportág kipróbálásának. A testnevelők felkészítése után kezdődhet is a munka. Ennél nehezebb helyzetben vannak az olyan sportágak, mint a kajak-kenu, amelyekben csak nagy beruházással lehet új bázist teremteni. Arról nem szólva, hogy víz is kell hozzá...
A részletes elszámolások között amúgy is külön figyelemre érdemes a kajak-kenu szövetség minden adatra kiterjedő mamutanyaga. A Baráth Etele vezette szervezet illetékesei magyarázatot is csatoltak a dokumentumokhoz. Kiderül, hogy összesen mintegy 200 eseményre költenek, és még a repülőjegyeket is közbeszerzési eljárás keretében veszik meg. Hogy mibe kerül a versenyeztetés, azt is szemléletesen mutatják be. Például 2014-ben 18,4 millió forintot fizettek a moszkvai vb szállás- és étkezésköltségeire. De a milánói világbajnokságon csak a nevezési díjak is belekerültek 15 millióba. Tejsavmérésre, illetve azt segítő eszköz vásárlására is elment 4 millió. Büdzséjükben még az esetleges viharkárokra is szerepel tartalék, hogy baj esetén azonnal beavatkozhassanak.
Ennél részletszegényebb tájékoztatást adott több szövetség. A rezsibiztos vezette birkózók például azzal leptek meg, hogy a partnereket felsorolták, ám a szerződések összegét nem rögzítették. A vívók szöveges tájékoztatásában pedig azzal a relevánsnak aligha mondható közléssel találkozunk: az iskolai vívás hagyományai az egyházi iskolákhoz kötődnek.
Ennek fényében nem meglepő, hogy a szövetségek nem sporttörténeti kutatásokra kapják a jelentős támogatást, amely része az Orbán-kormány meghökkentő léptékű sportberuházásának. Lapunk számításai szerint a kiemelt sportágak eddigi közel 20 milliárdja mellett a látványsportágakban felhasznált támogatás mértéke az idén eléri a 300 milliárd forintot, és ez kiegészül a stadionprogramra 2017-ig szánt 235 milliárddal. S akkor még nem számoltunk a kiemelt sportágaknak a feldolgozott listákban nem szereplő létesítményfejlesztési projektjeivel.
Tizenhatoson belül
Ezek a sportágak tartoznak a kiemelten támogatottak körébe: asztalitenisz, atlétika, birkózás, cselgáncs, evezés, kajak-kenu, kerékpár, korcsolya, ökölvívás, öttusa, röplabda, sportlövészet, tenisz, torna, úszás, vívás.
