A tenyérleolvasás, ez a világ stadionjaiban példátlan biztonsági ellenőrzés annyira felháborította az ultrákat, hogy egészen más oldalukról mutatkoztak meg. Többségük „Szurkolók személyiségi jogok nélkül” feliratú pólót visel.
Számunkra újdonság, hogy a B közép fogékony emberi jogi kérdésekre, de ez mindenképpen reménykeltő fejlemény az után, hogy egy éve az ultracsoportok egyike az egykori kassai gettóparancsnokra, a háborús bűntettekkel vádolt Csatáry Lászlóra emlékező molinót feszített ki az FTC–MTK mérkőzésen.
„A PIN-kódomat ne adjam meg Kubatovnak?” – válaszolja valaki indulatosan, amikor azt kérdezzük, mi a baj a tenyérleolvasóval. Felkészülten ismétli el a szurkolói weboldalakon olvasható ellenérveket: néhány év múlva a tenyérlenyomat helyettesítheti jelszavainkat, PIN-kódunkat, majd akár a bankkártyánkat is. Hiszen ez a legjobb, ráadásul megváltoztathatatlan azonosító, amit ki tudja, kire bíznak rá az Üllői úton.
Más arra panaszkodik, hogy a klubvezetés le akarja cserélni a legkitartóbb szurkolókat: az új stadion a fogyasztás szentélye lesz, háromszoros áron árult sörrel és szendvicsekkel, a fanatizmust kiölő kamerarendszerrel. Ám – kontráznak az ultrák – hamarosan üres lelátókkal. Egyikük azt mondja: a Chelsea ellen még megtöltik a stadiont az egyszeri kíváncsiskodók, a kivezényelt állami alkalmazottak és a repijegyesek. De az első hazai bajnokin már más lesz a helyzet, „akkor hiányozni fogunk”.
A BKV-pályán viszont tele a – magyar futball pillanatnyi állapotát a több mint 14 milliárd forintból felhúzott Groupama Arénánál feltétlenül jobban illusztráló – műemléklelátó: nagyjából kétezerötszázan vannak. Ennyi volt az átlag nézőszám az NB I első fordulójában. S ennyien nézték a helyszínen az FTC kecskeméti szereplését. Nem tetszik indokolatlannak a többször is felzúgó „Mi vagyunk a Ferencváros!” rigmus.
Az addig szinte – tényleg csak szinte – családias hangulat egy csapásra megváltozik, füstbombák és petárdák robbannak, amikor megjelennek a pályán a szurkolókból lett játékosok: a fradisták fehér, az osztrákok zöld trikóban. Mindkét csapat mezén áthúzott tenyér.
Öt perc telik el, mire felhangzik a legújabb, de máris kanonizálódott szurkolói ének, a „Kubatov, nem kell a szkenner!” Megvan az eredménye: az FTC ultrái azonnal megszerzik a vezetést. A harmincperces félidő végére a rigmus már pontosan körbeírja, mit csináljon a távozásra egy drapériával is felszólított klubelnök a berendezéssel. Nem rendeltetésszerű használatra buzdítják a drukkerek, ennyit segíthetünk.
A szünetben már 6-0 az állás. De nemcsak ez szokatlan, hanem az is, hogy a második félidő elején ugyanolyan ováció kíséri az osztrákok tizenegyesből szerzett szépítő gólját, mintha legalábbis Böde lőtt volna Cech kapujába.
A végeredmény (8:3) nem számít különösebben.
Bár abban mindenki biztos lehet, hogy ez a meccs tényleg a pályán dőlt el.
