A bevételi oldal felépítéséből sokat elárul az: a pénz öt százaléka származik jegybevételből, a kereskedelmi sorban szereplő számok pedig a summa egy százalékát teszik ki. Ráadásul itt az összesen 86 millió forintból 68-at az FTC-nek köszönhet a tizenhat csapatos mezőny, azaz a zöldek szurkolóinak aktivitása nélkül lényegében megszűnne e szektor, ami önmagában is értelmezhetetlenné teszi az üzlet szó szerepeltetését az NB I-es klubokról szóló cikkekben.
De hogy kontextusba helyezzük ezeket az adatokat, idézzük a Deloitte tanácsadó cég Football Money League című, a legtöbb bevételt elkönyvelő futballvállalkozásokat rangsoroló listáját. Természetesen nem a bevétel nagyságát vetjük össze, elvégre a barna medvék lazacvadászati képzettségéhez sem hasonlítjuk Kis Grófónak a globális zeneiparra gyakorolt hatását.
Ám nem érdektelen felidézni, hogy miként áll össze a lajstromban élen álló Real Madrid 549,5 millió eurós bevétele: a spanyol gigász a summa 42 százalékát kereskedelmi forrásokból könyveli el, és további 21 százalék származik a meccsnapi bevételekből. A Manchester United (518 millió) ezekből a forrásokból 69 százalékot hoz be. A magyarországi kluboknál egészen más arányok láthatók, a meccsnapi bevételek (az Üllői út kivételével) szinte teljes egészében hiányoznak.
Ez azt is jelenti: ideje leszámolni az afféle képtelen stadionoptimizmussal, mely szerint az új aréna felhúzása automatikusan megtöbbszörözi a nézőszámot. A Debrecen 3800-as nézőátlagot – 37 százalékos kihasználtságot – produkált; ez alulmúlja az előző évad adatát. Ráadásul Muszbek arra is rámutatott: „meg kell barátkozni” ezekkel a számokkal.
A 100 ezer, 150 ezer, 200 ezer lakosú városok, régiók nagyjából annyi embert tudnak megmozgatni, amennyit a lista mutat. A piac kicsi, a vidéki klubok az érzelmi, „területi” alapon kötődőkön kívül nem képesek mást megszólítani, miközben mind nagyobb a szórakoztatóipari verseny a fogyasztók (értsd: a potenciális szurkolók) szabadon elkölthető ezreseiért.
Ugyanakkor európai kitekintésben kevésbé tragikus a helyzet. Az egymillió lakosra vetített nézőszám szerint a magyar NB I veri Ukrajnát, Lengyelországot, Oroszországot, mi több, Törökországot is. Igaz, a 256-os adat nem tud konkurálni a listavezető Dánia 1586-os mutatójával. Akad hasonló összevetés, amely a tévéközvetítések nézettségi adatait is árnyalja. Muszbekék Seria A-s fordulóval vetették össze egy NB I-es kör számait, s a differencia nem volt égbekiáltó, azaz a teljes népesség körében hasonló arányban nézték a mérkőzéseket.
A közgazdász leszögezte azt is: nincs min meglepődni, ha a Kecskemét, a Pécs, a Győr és a Pápa gazdasági okokból hirtelen eltűnik az NB I-ből, mert a számokból már régen látható volt, hogy a csőd felé halad a magyar futball. Az átláthatatlanságon, a veszteségen túl azért is, mert semmilyen üzleti alapja nincs. Ahogyan Muszbek dolgozata megjegyzi: alig van olyan hirdető, amelyik azért reklámoz, hogy termékét, szolgáltatását népszerűsítse. Az átutalás oka általában a politikai nyomás vagy a kapcsolati tőke kiaknázása.
Az már más kérdés, hogy még e mínuszok mellett is 11 millió forint a játékosok éves átlagjövedelme, amely ugyan a horvátországi 20 milliótól is messze elmarad, de a hazai körülmények ismeretében nem ok nélkül okoz felháborodást széles körben. A kritika sosem a jelenlegi kormány oldaláról érkezik, ami csupán annyiban meglepő, hogy az NB I alighanem a gazdasági bevándorlók fellegvára Magyarországon: a játékosok 34 százaléka külföldről jött.
Persze az ellentmondásokon, az átláthatatlanságon és a milliárdos mínuszokon nincs ok mélyebben elgondolkodni, amíg nem piaci alapon is tovább finanszírozzák a labdarúgó-vállalkozásokat. Addig biztosan ez az ország marad a dzsentrifoci hazája.
