
Nadal, diadal Reuters - Daniel Munoz
Az udvariasság, no meg a torna programozása is azt kívánja, hogy a női versenyről szóljunk előbb, hiszen ebben a körben már kialakult a döntő programja. A szereposztás talán meglepő, hiszen – ha lehet egyáltalán papírformáról beszélni – az elődöntők mindkét meccsén az esélytelenebbnek vélt teniszező nyert. A címvédő Kim Clijsters (az után, hogy korábban négy meccslabdát hárított a Li Na elleni tavalyi döntő negyeddöntős „visszavágóján”) csütörtökön nem bírt a Grand Slam-döntőbe először kerülő Viktorija Azarenkával. A másik ágon Marija Sarapova vett revánsot a wimbledoni döntőben elszenvedett vereségért a cseh Petra Kvitovával szemben. A nagy kérdés tehát, hogy szombaton a 2008-as ausztráliai győztes Sarapova jut-e Grand Slam-ügyben négyről az ötre, vagy pedig huszonkét esztendős vetélytársa megszerzi pályája első nagy trófeáját.
Az uraknál egy lépéssel hátrébb tartanak, s egyelőre annyi biztos, hogy Rafael Nadal 2009 után vasárnap ismét döntőt játszhat a déli félteke nagy tornáján. Ellenfeléről a magyar idő szerint péntek reggel 9.30 órakor kezdődő párharc hivatott dönteni, amelyet a világelső és címvédő szerb Novak Djokovics az ATP-rangsor negyedik helyén álló brit Andy Murray vív.
Ami Nadalt illeti: hatalmas meccset játszott nagy ellenfelével, folytatva a 2004 tavaszán, Floridában megkezdett rivalizálást Federerrel. Meglepő, de tény, hogy a trónkövetelő spanyol gyorsan ledolgozta a fiatalságából eredő hátrányát a korszak teniszkirályával szemben, s jelenleg már jelentős a győzelmi többlete. Eddigi 26 meccsükből 17-et ő nyert meg, s a mostani csatához is úgy érkezett, hogy az utóbbi négy évben csak akkor kapott ki a svájcitól, amikor baj volt Nadal motivációjával: a decemberi ATP-világbajnokságon láthatóan elege lett a teniszből, egy esztendővel korábban a Murray elleni vb-elődöntő szívta ki az erejét, a 2009-es madridi versenyen pedig a Djokoviccsal vívott négy órás elődöntővel a lábában botladozott a döntőben.
Most azonban éppen a lábában volt a legnagyobb ereje, elvégre, ha keresni kell a csúcstalálkozó megnyerésének összetevőit, legelőször is a spanyol világelső tökéletes lábmunkáját kell kiemelnünk. Mindent elért, mindent befutott, a szomszédos Yarra folyó partjáról is visszaadta Federer nyerőnek tetsző ütéseit, s olyan helyzetekből ért el pontokat, amelyekben más labdához sem tud érni. Federer a US Open elődöntőjében Djokovicstől elszenvedett meccs óta nem kapott ki tétmérkőzésen, huszonötös győzelmi szériával várta a spanyol elleni fellépést, s noha voltak a rossz szériái (a második szett végén, a harmadik játszma elején zsinórban öt játékot, egyfolytában 14 labdamenetet veszített el), s egyébként is a megszokottnál több hibás ütés (65) szerepelt a mérkőzés végi statisztikájában (a spanyol esetében csak 34), mégis azt kell mondanunk, hogy nem azért veszített Federer, mert rosszul játszott, hanem azért, mert Nadal ezen a napon tökéletesen teniszezett. Megkockáztatható: élete legjobbját nyújtotta ezen a borításon. S lehet persze a mallorcai ász legutóbbi hónapjait kézlegyintéssel elintézni, azért ne feledjük, hogy kedvetlenség, néhány rossz eredmény, sérülés és fáradtság ellenére tavaly Roland Garros-siker, wimbledoni és US Open-döntő, Davis Kupa-diadal szerepelt a neve mellett; szóval, nem akármilyen „torreádor” jutott az ausztráliai viadal döntőjébe. Akit, ha „Djoko” lenne az ellenfele, az ösztönözne, hogy most végre elégtételt vegyen a tavalyi hat verésért, ha pedig netán Murray kerülne adöntőbe, akkor Nadalnak nem lehet más célja, mint érvényesíteni a papírformát, s megszerezni pályafutása 11. Grand Slam-elsőségét.
Ahogyan most játszik, bárki ellen nyerni tud.
Elődöntők Nők: Azarenka (fehérorosz)–Clijsters (belga) 6:4, 1:6, 6:3; Sarapova (orosz)–Kvitova (cseh) 6:2, 3:6, 6:4. Férfiak: Nadal (spanyol)–Federer (svájci) 6:7, 6:2, 7:6, 6:4; Djokovics (szerb)–Murray (brit) péntek reggel, magyar idő szerint 9.30 órától.
|