E tekintetben már figyelemre méltóan utánozzuk a tengerentúli szurkolókat: nekik is mindig az a legelső dolguk, hogy felmarkolják a kaját, még jóval azelőtt, hogy elfoglalják kicsit sem olcsó helyüket a nemritkán százezres stadionokban.
A hitelesség kedvéért jegyezzük meg: az első mérkőzés egyik csapatának (Nyíregyháza Tigers) szurkolói híresek kiváló pálinkájukról, és nem elhanyagolható az a tény sem, hogy ebből gyakran és szívesen kínálják meg más csapatok híveit is; nem csoda, hogy közszeretetnek örvendenek a többi drukkertábor körében. Nem tetszenek idegeseknek, nem hajlandók belegondolni abba, hogy csapatuknak csak epizódszerep juthat a pozsonyi Monarchs ellen. De lehet, hogy ők is pontosan tudják: abból, hogy együttesüket elkísérték ide is, oda is, baj sosem volt.
|
Esőemberek, a Wolvestől, a Cowbells részéről fehér mezben
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Tíz év után is nehéz megszokni, mekkora darab emberek játsszák e sportot. Ez persze nem hátrány, sőt... A pozsonyiak irányítójának szabad szemmel is jól látható karizmait mégis túlzásnak érezzük kissé. Szurkolótársaim sietve fel is világosítanak, hogy kint, Pozsonyban bizony nem is volt könnyű dolga a Wolvesnak az irányító megállításában; az itteni főváros harcosai el is vesztették azt a meccset.
Kettőkor elindul a dupla derbi első mérkőzése – itt kell megdicsérni a szervezőket, azt ugyanis mindenki elismeri, hogy az izgalmakat jobb a végére tartogatni –, és a pozsonyiak darálnak az első perctől. Szerencsére a Tigersnek eszében sincs feladni, ám az osztálykülönbség tisztán látható (44:6).
Máris több ezren vagyunk, és hol van még öt óra, a fővárosi rangadó?
A főműsor két csapata a hátsó műfüvesen melegít. Mind a Cowbells, mind a Wolves játékosainak arcán messziről kivehetően az tükröződik: győzni kell! A Hurricanes sajnálatos megszűnésével a Cowbells vette át a Wolves riválisának a helyét a magyar bajnokságban, és – ahogyan „elődje” – ez a csapat is gyakran és szívesen tör borsot a „farkasok” orra alá: a tavalyi döntőben és az idei alapszakaszban is sikerült megtréfálnia a magyar viszonylatban legendás Wolvest.
A Cowbells-szurkolók kolompokkal előállított hangzavarához foghatót a sokat látott futballimádók is keveset hallhattak az elmúlt évtizedben, így hatalmas csatazaj közben rohan ki a két gladiátorsereg a pályára. Ha az előbb azt mondtuk, messziről lehetett látni az összpontosítást, akkor nem túlzás az sem, hogy még az arcukat nagy részben eltakaró sisakon át is látni az elszántságot. Döbbenetes győzni akarás van mindkét brigádban: az ő életükben kevés fontosabb dolog van ennél.
Csak ehhez mérten nevezhető csalódásnak, hogy a Cowbells csupán percekre tudott néha ráijeszteni a Wolves-szurkolókra: az ellenfél talán mostanra unhatta meg a folyamatos fricskákat, s az első pillanattól dominált, fegyelmezetten és keményen játszott. Odatette magát becsülettel a Cowbells is, ám ez egyszerűen kevés volt (46:21).
Nem látok savanyú arcú szurkolókat, még a bírák is meglehetősen jól teljesítenek, nincs ordító hiba. Mindenki boldogan megy haza. Volt két jó meccs, és a hab a tortára még nincs sehol: a Budapest Wolves és a Bratislava Monarchs július 4-i, Szőnyi úti döntője akkora show-nak ígérkezik, amilyet talán még nem is rendeztek itthon. El is kezdett rá készülni mindenki.
Játékostól, szurkolótól a hot dog árusig.
