Fél ötkor jöttek ki a magyar játékosok megnézni a pályát, s Bernd Storck szövetségi kapitány a tegnapi tréning után megnyugodhatott, ugyanis kinyitották a stadion tetejét, így nem kellett „fülledt teremben” futballozni. Nagy taps köszöntötte Horst Eckelt, az 1954-es német–magyar vb-döntő játékosát, s annál is nagyobb néhány perc múlva a jelenlegi német együttes tagjait. A házigazdáknál – a várakozással ellentétben – nem Gomez, hanem Götze került a csapatba, a magyaroknál pedig Gerának csak a kispadon jutott hely.
A mintegy nyolcszáz tagú magyar drukkertábor – közöttük Belgiumban és Angliában élő honfitársaink, akik az Eb-re nem tudnak elutazni, de erre a meccsre eljöttek, hogy élőben lássák a válogatottat – is hallatta a hangját, ám a több mint ötvenezer német szurkolóval nem vehette fel a versenyt.
Az első percben Götze indította a bal oldalon Draxlert, aki a hálóba lőtt, de a svéd játékvezető – tévesen – lest ítélt. A Bayern München labdarúgója nagyon meg akarta mutatni, hogy helye van a csapatban, ugyanis ismét ő volt a főszereplő, lövésébe Lang állt bele. Szalai indította Dzsudzsákot, beadását Pintér fejelte a kapu mellé. A teljesen más sebességen futballozó hazai válogatott akár 2-0-ra is vezethetett volna; előbb Müller távoli lövését tolta szögletre Király, majd Rüdiger – senkitől sem zavartatva – közelről a kapu mellé fejelt.
Aztán végre magyar akció következett: Dzsudzsák húszméteres lövése a korábban a helyi Schalkéban játszó Szalaihoz pattant Neuerről, a csatár a kapusba lőtt, de már előtte lest fújt (ezúttal jogosan) a skandináv bíró. Feltűnt, hogy az utóbbi meccseken gyengén játszó Szalai ezúttal meg tudta tartani a labdákat, s a passzai is sikerültek. A huszadik perctől a németek visszavettek a tempóból – nyolc nap múlva Lille-ben Ukrajna csapata ellen kezdik az Eb-t –, ennek köszönhetően Kleinheisler kétszer is kapura rúghatott, de mindkétszer gyatrán lőtt, majd Dzsudzsák álompassza után Szalai előtt adódott lehetőség, de Rüdiger közbe tudott avatkozni.
A publikum eközben hullámzással szórakoztatta magát, Khedirának azonban elkomorult a tekintete: Langgal csapott össze, s fájdalmas arccal terült el a földön. A magyarok eddigi jó kedve pedig a 39. percben szállt el: Özil, Draxler, Hector akció után Götze került helyzetbe, de a labda a mellette lévő Lang lábáról jutott a kapuba (1-0).
A második félidő elején elkezdett esni az eső, a tető azonban nyitva maradt. A Brémában játszó Kleinheinsler újra messziről próbált a kapuba találni, kísérlete ezúttal a korábbiaknál jobb volt, de Szalairól mellément a labda. Az 54. percben nagy mázlijuk volt a magyar védőknek: Müller kecsegtető helyzetben elesett a saját lábában, majd a játékvezetőnek járt köszönet, hiszen Kroos némi „segítséggel” került a földre a 16-oson belül, de a svéd síp néma maradt. A 63. percben már gólt „fújt” Strömbergsson: a lesen álló Gomez fejesét még bravúrral hárította Király, Müller azonban gyorsabb volt Langnál, s a kapuba lőtt (2-0).
Öt perc múlva azért támadt élénkség az arénában, mert a hosszú sérüléséből felépülő Schweinsteigert pályára küldte Löw szövetségi kapitány. A hátralévő időben azt lehetett feljegyezni, hogy a magyar csapat Bese jobbhátvéd személyében újoncot avatott.
A horvátok és az elefántcsontpartiak elleninél talán valamivel jobb teljesítményt nyújtott az időnként nemcsak védekező magyar válogatott, de a világbajnoki címvédő együttes ötvenszázalékos erőbedobással is simán nyert.
NÉMETORSZÁG–MAGYARORSZÁG 2-0 (1-0)
Gelsenkirchen, 52 104 néző. Jv: Strömbergsson (svéd)
Németország: Neuer – Höwedes, Boateng, Rüdiger, Hector (Emre Can, 46.) – Müller (Sané, 68.), Khedira (Gomez, 46.), Özil, Kroos (Schweinsteiger, 68.), Draxler (Schürrle, 60.) – Götze (Podolski, 79.).
Magyarország: Király – Fiola (Bese, 82.), Guzmics, Lang, Kádár – Dzsudzsák, Nagy, Pintér (Gera, 60.), Kleinheisler (Stieber, 82.), Lovrencsics – Szalai (Priskin, 64.). Gól: Lang (39., öngól), Müller (63.).
