Ám napjaink olasz válogatottjában – a nemzeti együttesben nem kevesebb, mint 161-szer szereplő Gianluigi Buffon kapust kivéve – nincs extraklasszis, Löw labdarúgói viszont annyira jól bánnak a labdával, hogy nemegyszer már túl is cifrázzák a játékot a vetélytárs tizenhatosa előtt vagy azon belül. A németek eddig hét gólt értek el az Európa-bajnokságon, de kétszer hetet is szerezhettek volna, ha nem annyira lazák, amilyenek a 2010-es évek előtt sohasem voltak. Újabban már a labdazsonglőrnek nem mondható Mario Gomez is sarkazgat az ötösön...
Mindenekelőtt ez vezetett a drámai befejezéshez, mert hiába nyújtotta olykor a védőjáték magasiskoláját a squadra azzurra, a rendes játékidőben és a kétszer negyedórás hosszabbításban is arra kényszerült, hogy tartsa az állást, azaz beérje a döntetlennel. A mérkőzés menetéből egyébként az „iksz" sem következett, de a brazil Thiago Silva megfejthetetlen röplabdás mozdulatait idéző Jerome Boateng segített a vesztésre álló olaszokon, és a pályafutása alighanem legjobb játékvezetéseinek egyikét produkáló, szó szerint Európa-bajnoki színvonalon bíráskodó Kassai Viktor nem ítélhetett mást, mint büntetőt.
|
| Fotó: Darren Staples / Reuters |
Tizenegyesből aztán később volt bőven...
Ennyit Eb-meccsen csak 1980-ban, az itáliai kontinenstorna harmadik helyéért vívott olasz–csehszlovák találkozó párbajában rúgtak. Akkor tizennyolc játékos közül tizenhét a hálóba lőtt, csupán Fulvio Collovati rontott, így a vendégek nyerték el a bronzérmet a nápolyi San Paolo stadionban. Most tizennyolc lövésből tizenegy jutott a kapuba; Simone Zaza, Thomas Müller, Mesut Özil, Graziano Pellé, Leonardo Bonucci, Bastian Schweinsteiger, majd Matteo Darmian is veszni hagyta az esélyt, és az utóbbi hibát már nem lehetett korrigálni, mert Jonas Hector labdája becsúszott Buffon hóna alatt.
Van egy öreg barátom, akivel hol tegeződünk, hol játékosan magázódunk. Ő szokta emlegetni: „Ha önnek valaki azt mondja, hogy az élet igazságos, az hazudik." Az élet most sem lett igazságosabb, de egy pillanatra valóban azokat boldogította, akik megérdemelték, mert a továbbjutásra kétségkívül az offenzívebb, szellemesebb, mindvégig domináló németek szolgáltak rá inkább. (Persze történhetett volna másként is...) Ahogyan a negatív hősből felszabadult győztessé váló Boateng említette: „A miénk volt a jobbik csapat, függetlenül attól, hogy a tizenegyes-párbaj olyan, mint a lottóhúzás. Vagy nem is egészen olyan. Mert nagy előny, ha Manu (Manuel Neuer – a szerk.) áll a gólvonalon. Bár, ahogyan elnéztem – tette hozzá tréfásan – a másik kapus sem mozgott különösebben rosszul..."
„A másik kapus", Buffon így nyilatkozott: „Megtettük mindent, de ez sem volt elég." Neuer pedig azt mesélte: „Csupán arra emlékszem, hogy hosszú ideig tartott. Hogy hány rúgás volt, és mennyit hárítottam, arra nem." Hector sem a németek híres precizitásával idézte fel pályája eddigi legfontosabb pillanatait: „Nehéz elmondani, mit éreztem a rúgás előtt. Nem sok ember cserélt volna velem. De a lövésem szerencsére bement. Azt meg még nehezebb elmondani, mit éreztem a rúgás után..." Joachim Löw még nem oldódott fel: „Természetesen boldog vagyok, ám a tornának nincs vége, menni kell tovább." Conte szívesen átvállalná ezt a problémát, de így sem dőlt a kardjába, sőt: „Játékosaim ismét a tőlük telhető legjobbat nyújtották. Nagyszerű élmény volt a kapitányuknak lenni." Leonardo Bonucci pedig, aki a hagyományos játékidőben berúgta, a ráadásban ellenben kihagyta a tizenegyest, így köszönt el a szakvezetőtől: „Minden elismerésünk Contének, aki kiváló csapatot épített fel. Még akkor is, ha ma – miként a kapitánytól – az Eb-től is el kell köszönnünk."
|
| Fotó: Darren Staples / Reuters |
Az Európa-bajnokságok történetében a németek másodszor kényszerítették búcsúra az olasz csapatot. Húsz esztendeje, a csoportmérkőzések harmadik fordulójában úgy találkozott e két csapat, hogy az itáliaiaknak csak a győzelem szavatolta volna a továbbjutást. Ám a manchesteri Old Trafford stadionban 0-0-lal zárult a parti – nem mellesleg: Gianfranco Zola tizenegyest rontott –, így az azzurrók utazhattak haza. Akkor sem kárpótolta és most sem vigasztalja őket, hogy vb-n vagy Eb-n veretlenek a német együttessel szemben: az 1962-es santiagói „nyitány" óta – az olasz kapuban akkor Lorenzo Buffon állt – négy győzelem és öt döntetlen az itáliai mérleg, amelyben egy vb-döntő (1982), két vb-elődöntő (1970, 2006), valamint egy Eb-elődöntő (2012) diadala is benne van. Ám a széria ellenére Olaszország bánatában, Németország örömében van oda; az utóbbi nemzet válogatottja legutóbb negyven esztendeje, az 1976-os, „panenkás" Eb-döntőben vesztett tizenegyespárbajt.
Gary Lineker mindjárt írta is a Facebookon, amint véget ért a bordeaux-i találkozó: „A futball egyszerű játék... Nekik.”
