galéria megtekintése

Ép lélekkel Rióban

0 komment

Bodnár Zalán

Hajlamosak vagyunk megfeledkezni az olimpia „megtűrt kistestvéréről", a paralimpiáról, amely ugyancsak Rio de Janeiróban lesz, néhány héttel az épek versengése után. Megmutatjuk, a magyar indulók milyen emberfeletti küzdelmet vívnak még a figyelemért és az elismerésért is.

Ahogy az már 1988 óta hagyomány, idén is nem sokkal a nyári olimpia után (szeptember 7. és 18. között), Rióban rendezik meg a paralimpiai játékokat. Legutóbb, négy éve Londonban 33 magyar versenyző szerepelt, ők 14 érmet (2 arany, 6 ezüst, 6 bronz) nyertek. Az éremtáblázaton ez a 38. helyhez volt elég. Szabó László, a Magyar Paralimpiai­ Bizottság 2015-ben megválasztott új elnöke a realitások tükrében idén elégedett lenne a londonihoz hasonló eredményekkel.

Csonka András asztaliteniszező már megszerezte a Rio de Janeiróba való kijutáshoz szükséges kvótát
Csonka András asztaliteniszező már megszerezte a Rio de Janeiróba való kijutáshoz szükséges kvótát
Beliczay László / MTI

„A nemzetközi középmezőny felső részében van a helyünk – mondja az elnök lapunknak. – Célként a harminc kvótás hely, valamint tíz érem megnyerését tűztem ki magunk elé, minden, ami e fölött sikerül, az pluszajándék lesz."

 

A kvalifikációk már 2014-ben elkezdődtek, és idén júniusban zárulnak, de a nagy részük már lezajlott. Jelenleg 22 magyar paralimpikon helye biztosított Rióban. Az immár nagy nyugalommal kijelenthető, hogy az úszás lesz a magyar zászlóshajó: a magyar paraúszó-válogatott keretének tagjai közül nyolcan már biztos résztvevők a világranglista-pontszámok alapján, de szinte bizton lehet számítani egy szabadkártyás helyre is. Asztaliteniszezőink is remekül állnak, hatan jutottak már kvótához, márpedig ez sportági csúcs a játékokon.

A vívóknál ugyan még nem zajlott le a kvalifikáció, de öt vívóval nyugodtan lehet számolni, és ez a szám hat-nyolcra is felkúszhat. Dzsúdós, lövész, kajakos, kerékpáros és erőemelő versenyzőnk is már biztosan lesz a brazíliai nagy erőpróbán.

Elő a bőröndökkel!

Ők 22-en már megszerezték a kvótát, és utazhatnak majd Rióba. Evezésben, kajakban, teniszben még egy-egy, triatlonban két, úszásban és atlétikában két-három, vívásban pedig öt-hat kvóta megszerzésére kínálkozik jó esély.

Asztalitenisz

Arlóy Zsófia (8-as kategória),

Bereczki Dezső (9-es)

Csonka András (8-as),

Major Endre (1-es)

Pálos Péter (11-es),

Zborai Gyula (8-as)

Dzsudó

Szabó Nikolett (70 kg),

Burány Flóra (57 kg)

Erőemelés

Tunkel Nándor (fekve nyomás, 49 kg)

Kajak

Váczi Anita (KL1-es kategória)

Kerékpár

Egy, még nem névre szóló országkvóta

Sportlövészet

Dávid Krisztina (légpisztoly),

Gurisatti Gyula (légpisztoly)

Úszás

Adámi Zsanett (150 m vegyes)

8, még nem névre szóló országkvóta

A bocsa miatt viszont már ráncok jelennek meg az elnök homlokán. Hiába vívta ki ugyanis a férfi páros az indulási jogot, ám a női páros egyik versenyzőjét a klasszifikáció során kizárták, így a férfiak sem vehetnek részt a paralimpián. A klasszifikáció a parasport azon területe, amely folyamatos vitákra ad alkalmat. Ez ugyanis az a folyamat, amely során a versenyzőket besorolják az egyes sérültségi kategóriákba. A parasportolóknak sokszor megalázó, megterhelő és egyébként meglehetősen szubjektív vizsgálatot természetesen elismert szakorvosok, a klasszifikátorok végzik, de azért kétségünk se legyen afelől: ez egyben sportdiplomácia is.

Sportáganként különböznek a kritériumok, ráadásul valaki végleges besorolást kap, valaki ideiglenest, amelyet egy-két évenként felülvizsgálnak. Magyarországnak két nemzetközi klasszifikátora van – dr. Bejek Zoltán úszásban és László Anita vívásban –, márpedig ez kevés. Szabó László éppen ezért jelentős előrelépést tervez ezen a téren, célja, hogy a közeljövőben Magyarországra hozzon egy parakajakos klasszifikátorképző tanfolyamot.

Se veled, se nélküled

A paralimpia a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság és a NOB közös rendezvénye, éppen ezért tartják most már – 1988 óta – ugyanabban a városban, egymás után a két nagy eseményt, az olimpiát és a paralimpiát. Eleinte szintén szoros volt a kapcsolat a két ötkarikás rendezvény között, 1960-ban és 1964-ben is ugyanúgy Rómában, illetve Tokióban rendezték meg mindkettőt. Ám 1968-ban már Tel-Avivba került át a paralimpia, és utána olyan városokban lelt otthonra, mint Heidelberg (1972), Toronto (1976), Arnhem (1980), New York és Stoke Mandeville (1984), mielőtt Szöulban újra egymásra találtak a „testvérek". Magyar szempontból a korai években több siker született, mint az utóbbi időben. A magyar paralimpiai csapat eddig 126 érmet szerzett, igaz, eddig a nyilvántartásokban 124 szerepelt. A Nemzetközi Paralimpiai Bizottság azonban a közelmúltban hivatalosan visszaadott két érmet, amelyet még 1976-ban nyertek meg versenyzőink. A Torontóban rendezett paralimpiáról ugyanis néhány nap után a magyar pártvezetés hazarendelte a sportolókat, mert a játékokon Dél-Afrika is képviseltette magát, és Kádárék úgy döntöttek: az apartheid sújtotta afrikai ország sportolóival a magyar versenyzők csak ne szívjanak egy levegőt. Az olimpiai csapat hazarendelése miatt az IPC törölte a nyilvántartásból az addig megnyert két magyar érmet (Tauber Zoltán asztaliteniszező arany- és Oláh József magasugró bronzérmét), ezeket írták most jóvá. Érdekesség még, hogy bár Magyarország nem vett részt az 1984-es nyári olimpián Los Angelesben, az abban az esztendőben New Yorkban, valamint az angliai Stoke Mandeville-ben közösen tartott paralimpián már szerepelt. Téli paralimpiai játékokat 1976 óta rendeznek (és szintén 1988 óta van egyazon városban, mint a téli olimpia), de azokon nem sok babér termett eddig honfitársainknak. Legutóbb, 2014-ben Szocsiban nem is volt magyar versenyző. Összesen két téli sportágat űznek idehaza a parasportolók: a síelést és a curlinget. Szabó László egyik célja elnökként, hogy két év múlva a dél-koreai ­Phjongcshangban hazánkat is képviselje már egy-két sportoló.

Szakmailag nyilvánvalóan ennél is fontosabb küldetése az elnöknek, hogy mind több és több versenyzőt nyerjen meg a parasportmozgalomnak. „Igyekszünk megtalálni és rávenni az aktív vagy a versenyszerű sportolásra azokat a sérülteket, akik eddig kerülték a testmozgást – mondja Szabó. – Ehhez muszáj rendszeresen toborzó akciókat hirdetni, sportági bemutatókat tartani, valahogy felkelteni az érdeklődést. Misszió ez számunkra, hiszen sokan vannak, akik korábban nem sportoltak semmit, de fogyatékossá válásuk után éppen ebben találták meg az életcéljukat. Harnos Kristóf pél­dául autóbalesete után a sport révén jött ki a depresszióból."

Mindent egybevéve nagyjából ötszáz parasportoló van ma Magyarországon, közülük háromszázan indulnak rendszeresen nemzetközi versenyeken, a többiek csak hazai viadalokon méretik meg magukat, vagy hobbiként űzik valamelyik sportágat. Az elnök abban bízik: ha ez a létszám az elkövetkező években egy-kétszázzal megnövekedne, annak hatása a paralimpiai éremtáblázaton is megmutatkozna.

Vihar után

Szabó Lászlót tavaly júliusban rendkívüli tisztújító kongresszuson választották a Magyar Paralimpiai Bizottság elnökévé. Gömöri Zsolt, a korábbi elnök sikkasztási ügybe keveredett: az MPB azon szabályára – miszerint a belső munkatársak tíz százalék jutalékot kapnak, ha szponzort hoznak – azt a gyakorlatot alakította ki, hogy minden szponzori támogatást saját „sikerként" könyveltetett el, így jogosultnak érezte magát több millió forint jutalék felvételére. (Miközben csak azért 17,5 millió forintos állami jutalmat kapott, mert jól szerepeltek a londoni paralimpián a magyar sportolók.) Az ügy úgy robbant ki, hogy Kovács Brigitta, az MPB korábbi gazdasági vezetője iratokat vitt ki az irodából. Gömöri szerint ellopta azokat, hogy lejárató kampányba kezdjen ellene, Kovács viszont azzal védekezett, hogy azok nyilvános adatok voltak, mivel az MPB társadalmi szervezet. Ezekben a viharos hetekben Szabó László, a Fogyatékosok Országos Diák- és Szabadidősport Szövetsége elnöke, az ismert kommunikációs szakember afféle békebíróként lépett fel. Miután a Fővárosi Főügyészség nyomozást rendelt el Gömöri ellen hűtlen kezelés vádjával, a Nemzeti Nyomozó Iroda házkutatás során iratokat és adathordozókat foglalt le, majd kiderült az is, hogy Gömöri 2012-ben – Deutsch Tamás alelnök javaslatára – hárommillió forint vissza nem térítendő támogatást kapott a bizottságtól hitele végtörlesztésére, az elnök lemondott. A szabályok értelmében még elnökölhetett volna a rendkívüli közgyűlésen, de ekkor már Szabó László töltötte be a levezető elnöki posztot. Szabó aztán az elnökválasztáson is jelöltette magát, ellenfele Koller Sándor, a kerekes székes rögbisek elnöke, a Mozgalom a parasportolókért nevű csoport képviselője volt, aki a Gömörit feljelentők egyikeként harcolt a korábbi elnök ellen. Szabó azonban az MPB nyolc tagszervezete – a Magyar Atlétikai Szövetség, a Magyar Úszó Szövetség, a Magyar Tenisz Szövetség, a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége, a Magyar Szkander Szövetség, a Magyar Táncsport Szövetség, a Magyar Erőemelő Szövetség és a Magyar Hallássérültek Sportszövetsége – jelöltjeként megnyerte az elnökválasztást. Ám még el sem kezdődött a közgyűlés, amikor Kovács Brigitta már jelezte, hogy bíróságon fogja megtámadni az eredményt, mert küldöttként nem engedték be. Kovács a Látássérültek Nemzetközi Szövetsége (IBSA) tisztviselőjeként szeretett volna jelen lenni, de az MPB nem ismerte el, hogy még tagja az IBSA-nak. Azóta a bíróság elutasította a beadványt.

Ehhez a pénzügyi támogatás növelése sem jönne éppen rosszul, noha a Magyar Paralimpiai Bizottság anyagi helyzetét drámainak túlzás volna nevezni. „A pénz arra elég, hogy tisztességgel tegyük a dolgunkat" – fogalmaz Szabó László.

Szabó Nikolett (balra) már világ- bajnok dzsudóban
Szabó Nikolett (balra) már világ- bajnok dzsudóban
Beliczay László / MTI

Az állami költségvetésből 2016-ban közel 400 millió forint jut az MPB-nek, ehhez jönnek még a szponzori hozzájárulások. Négy fő támogatója van jelenleg a magyar paralimpiai mozgalomnak: az Allianz,­ a Coca-Cola, a K & H és a Tesco. Némi pénz jön még a nemzetközi versenyek rendezéséből – tavaly például öt világversenyt szervezett Magyarország, mindet nyereségesen –, így mindent egybevéve évi körülbelül 500 millió forinttal gazdálkodhat a szövetség. Ehhez jön még természetesen a klubok saját költségvetése, hiszen a parasportolók ugyanúgy a klubokhoz tartoznak, mint ép társaik. Igaz, a kluboktól sok pénz nem érkezik a parasportolók számlájára, aki kap valamennyit, az már örülhet (világszerte akad néhány profi parasportoló is, főleg a vívók között, de hazánkban erre a területre még nem „tört be" a profizmus).

A szponzorok nagy része egyébként nem az MPB-t támogatja, hanem egy-egy sportolót, de ez ugyanúgy örömhír a szervezetnek is, hiszen mentesítően hat. Az ösztöndíjak kínálnak még lehetőséget a kimagaslóan teljesítőknek: a Gerevich Aladár Sportösztöndíj programból idén jóval nagyobb szelet jut a parasportolóknak, mint korábban. A Gerevich-ösztöndíjra évi egymilliárd forintot szánnak az állami költségvetésből, ebből tavaly még 39 millió, idén már némileg több, 61 millió forintot szakít ki a terület.

Akiket a Kennedy-klán is felkarolt

Azok, akik nem követik napi szinten a parasportot, könnyen zavarba kerülhetnek azzal kapcsolatban, milyen sérüléssel, testi hiányossággal, fogyatékossággal versenyeznek a résztvevők. Különösen meglepetésként hat sokaknak, hogy a paralimpiai mozgalom csak egy szeletét öleli fel a sérültek sportjának. A paralimpián négy alapvető sérültségi ág van: a mozgássérülteké, a látássérülteké, a központi idegrendszer megbetegedésével küzdőké és az enyhe értelmi sérülteké. A többi sérültségi ágban versenyzők nem a paralimpián indulnak. A hallássérülteknek saját olimpiájuk van, a siketlimpia (igaz, korábban a siketek is a paralimpián versenyeztek, majd külön vált a kettő, és bár folyamatosan felvetődik, hogy visszatérnek, idén, Rióban ez még biztosan nem lesz így). A szervátültetettek is külön ághoz tartoznak, ők a Szervátültetettek Világjátékán mérik össze a tudásukat globális szinten. Szintén nem tartozik az MPB és a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság (IPC) égisze alá a súlyosan értelmi fogyatékosok sportja: ők a speciális olimpiai játékokon indulnak. Ez egyébként az egyetlen rendezvény a világon, amelynek a Nemzetközi Olimpiai­ Bizottság megengedte, hogy a nevébe felvegye az olimpia szót. Igaz, nem gyenge hátszele van a mozgalomnak: az 1968-ban Chicagóban elindult kezdeményezést ugyanis a születése pillanatában a hírneves Kennedy család karolta fel, és a família alapítványai működtetik a mai napig. Jelszava viszont minden sportoló, épek és fogyatékkal élők, sportolók és nem sportolók számára egyaránt a világlátás alapja lehetne: „Engedd, hogy győzzek – de ha nem győzhetek, hadd küzdjek bátran!"

Természetesen egy-egy érem kimagasló pénzjutalommal kecsegteti a parasportolókat. Az egyes érmekért járó állami pénzdíjakat kormányrendelet határozza meg, és a 2016-os összegek még nem ismertek, de Londonban az arany- 23, az ezüst- 18, a bronzérem pedig 14 millió forintot hozott a dobogósoknak (az épeknél 35, 25 és 20 millió forint járt az érmekért, és még a nyolcadikok is két-kétmillió forinttal gazdagodtak).

Nem mintha a többség azért kezdene el sportolni a parasportolók között, mert ebből akar meggazdagodni. A fogyatékkal élőknél a mindennapi sportolás mentális ereje még hangsúlyosabb, mint ép társaik esetében: egyben egészség, terápia, önigazolás, életösztön, antidepresszáns, közösségi kapcsolódási pont és még mennyi minden.

Lábak nélkül is királynő

Illés Fanni az egyik legnépszerűbb magyar parasportoló. A Zala megyei Reziből induló, 23 éves úszó lábak nélkül és összenőtt ujjakkal született, úszni 2004 végén, versenyszerűen sportolni pedig 2005-ben kezdett. Kétszeres európai bajnok bronzérmes (2011, 2014) 100 méteres mellúszásban, ezüstérmet nyert Szocsiban a világjátékokon 400 méter gyorson, kétszer járt már paralimpián, mind Pekingben, mind Londonban a nyolcadik helyen ért célba. Hazai bajnoki címeit már nem is számolja, hatvan-hetven közé tehető a számuk. A paraúszóknál a riói névsor még nem végleges, de mivel nyolc országkvótánk van, joggal bízik abban, hogy Rióban is képviseli a magyar színeket. A lapunknak adott interjújában bepillantást engedett a felkészülésébe.

Milyenek ma Magyarországon egy parasportoló felkészülési körülményei?

Illés Fanni
Illés Fanni
Facebook

- Épp most költözünk át a Komjádi uszodából a Tüskébe, és elnézve az új uszodát – amelynek használatára a paralimpiáig szerződésünk van –, úgy érzem, minőségi változás következik. A Tüske olyan, amilyennek lennie kell, és ami nekem nagyon fontos: a Komjádival ellentétben akadálymentesített, vagyis elboldogulok a kerekes székkel. Egyébként most olimpiai év van, ilyenkor nincs okunk a panaszra, ilyenkor mindig jobban kapunk felszerelést, támogatást, visznek minket edzőtáborba, satöbbi. Bárcsak így lenne ez az olimpiák közötti három évben is, amikor nem kerülünk reflektorfénybe, pedig olyankor kell azt a teljesítményt nyújtanunk, amellyel kivívjuk a szereplés jogát, tehát olyankor ugyanolyan nagy szükség lenne a segítségre.

Hogy látja a magyar paralimpiai mozgalom helyzetét? Összehasonlítható más országokéval?

- Borzasztóan le van maradva ebben Magyarország, de sokkal-sokkal jobb a helyzet, mint például 2008-ban volt. Szerencsére nő a társadalmi támogatottsága a parasportnak, és bízom benne, hogy ez a tendencia folytatódik is. Örömteli, hogy egyre több cég támogatja a rokikat, engem például reklámarcnak kért fel egy kozmetikai cég, ami nagyon jólesett.

Hogy jön ki a pénzből, amit sportolóként kap? Sok anyagi áldozattal jár?

- Most valamivel jobb a helyzet: havi negyvenezer forintot kapok a klubomtól, a Vasastól, és ugyanannyit a Gerevich-ösztöndíj révén. Korábban legfeljebb huszonötezret kaptam, sokszor azt sem fizették ki. Pedig egy verseny­dressz nyolcvanezerbe kerül, így is a régieket használom. Még nem dolgozom, így nem könnyű a helyzet, az ­ELTE-n tanulok szociális munka szakon.

Gyakran hallatja a hangját társadalmi kérdésekben is.

- Az utóbbi időben sok médiafelkérést kaptam, és örülök minden nyilvánosságnak, mert fontos nekem a rokik és minden hátrányos helyzetű ember érdekképviselete. Sokat jelent nekünk, hogy elfogadjanak minket, és ezért hallatni kell a hangunkat. Talán az én hangom jobban eljut a nyilvánossághoz. De egyedül kevés vagyok, összefogás kell és éles szemléletváltás.

Ezért indult a kerekes székesek szépségversenyén is, amelyen aztán királynőnek választották?

- Pontosan. Az ilyen események, mint a Miss Colours International, szintén alkalmasak arra, hogy felhívják ránk a figyelmet. Régebben egyáltalán nem voltam magabiztos, a sport révén lettem önmagam, és minden lehetőséget megragadok, hogy szolgálhassam az ügyünket.

Feltűnően gyakran használja a „roki" kifejezést. Ezek szerint nem tartja sértőnek?

- Dehogy, szerintem aranyos. Ez egy jó becenév, mire kimondja az ember, hogy fogyatékkal élő sportoló, lemegy a nap. Szerintem jó lenne, ha az ép társaim is ilyen lazán vennék ezt a dolgot. De hívhatnak bárhogy, mozgássérültnek vagy rokkantnak is, nem csinálok belőle ügyet. Egyébként Fanni vagyok.

NOL Piactér
Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.