Kétperces néma csendet követően felolvassák valamennyi elhunyt nevét, majd a szertartás végén a részvevők eléneklik a nagy múltú liverpooli klub himnuszának tekintett You'll Never Walk Alone-t.

Az áldozatoknak emléket állító falat nézi egy Liverpool-drukker

Az évforduló alkalmából számos újságcikk és visszaemlékezés tépi fel a gyászolók sebeit. Veszteségüket csak súlyosbítja az a tény, hogy a dél-yorkshire-i rendőrség - amely a liverpooli szurkolókat az állóhelyekre durván, számolatlanul tuszkolta be, ezzel az elöl állókat a drótkerítéshez préselte és összezúzta, a halottakon kívül több száz drukker sérülését okozva - máig nem vállalta a felelősséget, és nem kért elnézést a történtekért. Nemhogy a hozzátartozók, de a brit közvélemény sem bocsátotta meg a szerencsétlenség érzéketlen kezelését, a halottakkal és a hátramaradottakkal szembeni gyalázatos bánásmódot. A legfiatalabb áldozat a tízéves Jon-Paul Gilhooley, Steven Gerrard unokatestvére volt. Amint azt a liverpooli csapatkapitány az évforduló alkalmából elmondta, az 1989-es események tették azzá a játékossá, amilyen ma.

A tragédia és a történtek kivizsgálására elrendelt vizsgálat eredményeként született úgynevezett Taylor-jelentés alaposan megváltoztatta a futball hangulatát a szigetországban. A Premiership stadionjaiban csak ülőhelyek vannak, a lelátók elé nem építhető semmiféle akadály, a beléptetés szigorúan ellenőrzött, a rendezők a legcsekélyebb szurkolói kilengést sem tűrik.