Első lépésként 2600, véletlenszerűen kiválasztott diák teljesítménye alapján állították fel a normákat és alakítottak ki három szintet, amelyekbe a tesztmutatók alapján besorolhatók a tanulók.
„Hét plusz két komponensből tevődik össze egy-egy gyermek fittségi profilja: az ingafutás, hasizomteszt, törzsemelés, kézi szorítóerő, ütemezett fekvőtámasz, helyből távolugrás, hajlékonyságpróbákon túl a testtömegindex-számítás és a relatív testzsírszázalék becslése képezi a tesztrendszer lényegét – tudjuk meg Csányi doktortól. – A leggyengébb teljesítményeket a törzsemelés- és az ingafutástesztben, a legjobbakat a kézi szorítóerő-mérésben, valamint a hasizomtesztekben találjuk."
A méréseket nem az MDSZ munkatársai, hanem a feladatra harmincórás akkreditált továbbképzés keretében felkészített testnevelő tanárok végzik. Nekik kimondottan fontos szerepük lehet a trendek megfordításában. „A képzés során új módszertani elemekkel is igyekeztünk megismertetni a pedagógusokat, hiszen az a cél, hogy színesebb, élvezetesebb, élményeket adó testnevelés-órák legyenek, amelyek nem elveszik a diákok kedvét a mozgástól, éppen ellenkezőleg: kedvet teremtenek ahhoz – mondja Molnár.
– A technológia fejlődése, a gyerekek számítógép előtt ragadása és a testnevelés tantárgy évtizedeken át folyamatosan romló presztízse együttesen okozta, hogy elindultunk a lejtőn. Még a mindennapi testnevelésórák bevezetése is csak szükséges, ám nem elégséges feltétele annak, hogy megforduljon a tendencia."
Hogy jó hírekkel is szolgáljunk: a nemzetközi eredmények alapján – egyelőre – az Egyesült Államokban még rosszabb a helyzet, mint nálunk. A tanulói fittségi teszt ugyanakkor olyan újszerű módszer, hogy sem korábbi iskolai felmérések eredményeivel, sem a szomszédos országokkal nem lehetséges az összehasonlítás. Egyedül Portugáliában van hasonló felmérés Európában. Több országból jelezték már, hogy szívesen átvennék a módszert, még Katarból is van érdeklődő.
Nem mellesleg készül a második felmérés, és mostantól minden évben összehasonlíthatók lesznek az adatok a korábbiakkal, és erről nemcsak a gyerekek, hanem a szülők is rendszeres visszajelzést kapnak, ajánlásokkal együtt.
Az is kiderül, hogy minálunk milyen területi különbségek vannak az eredményekben: a közép-magyarországi régióban tapasztalhatók a legjobb, míg a hevesi és a nógrádi térségben a legrosszabbak mutatók. „Ennek is megvan az oka: ahol nagyobb a szegénység, ott rosszabb családi mintákat láthatnak a gyerekek, kevesebb a sportolási lehetőség is, tehát a szociológiai viszonyok rendre visszatükröződnek az egészségi állapotban" – elemez Molnár.
Mindenki eldöntheti, hogy az ország jelenlegi állapotában ez jó vagy rossz hír-e a jövőre nézve.
