Annak, akitől most búcsúzik a világ, a jelentősége néhány sorban összefoglalhatatlan. De sok mindent elmond, hogy az úttörő – azaz a brazilok első két világbajnoki címét szerző – válogatott agya volt Zito. A megállapítás hitelességében ne kételkedjünk, hiszen bizonyos Pelé állítja ezt máig...

Fotó: Sergio Moraes / Reuters

A nemzeti együttesben 52-szer szereplő jobbfedezet nem vesztett vb-meccset, miután a sárga mezesek veretlenül nyerték az 1958-as és az 1962-es tornát, míg 1966-ban Zito bölcsen nem játszott a magyarok és a portugálok ellen... Csaknem veretlen maradt az 1961 és 1965 között rendezett brazil kupadöntőkben is, pedig azokat oda-vissza alapon rendezték (miközben országos bajnokságot 1971-ig nem írtak ki). A nagy széria közben az egyetlen vereség a Botafogo elleni 1-3 volt, de minden idők legragyogóbb Santosa – amely a sorozatban vívott döntők további meccsein nyolc győzelmet, két döntetlent és 28-7-es gólkülönbséget produkált – az 1963-ban rendezett harmadik találkozón 5-0-lal vett elégtételt.

Az a bűvöletes Santos kétszer a klub Világ Kupát is elhódította; elsőre úgy, hogy a Gilmar – Olavo, Mauro, Calvet, Dalmo – Zito, Lima – Dorval, Coutinho, Pelé, Pepe összetételű tizenegy 5-2-re verte Guttmann Béla kétszeres BEK-győztes Benficáját Lisszabonban.

Ilyen gálagárdában játszott 733-szor Zito... Akinek részben a mellette felnőtt Clodoaldót is köszönhetjük, hogy Neymar felfedezéséről már ne is beszéljünk.

Azzal a szemmel persze nem volt kunszt mindent és mindenkit meglátni...

Miközben dehogynem.