Rodgers, a Green Bay irányítója rögtön az első támadás végén eladta a labdát, de a címvédő Seattle – ahelyett, hogy élt volna a lehetőséggel – többszörösen viszonozta az ajándékot. Mondhatjuk persze azt is: a Packers védelme remekelt. Tudniillik nem az volt a kérdés, hogy a Seattle mikor szerez pontokat, hanem az: egyáltalán eljut-e a félpályáig?

Russell Wilson (jobbra): sírni csak a győztesnek szabad Reuters/USA Today Sports

A Green Bay a szünetben már 16:0-ra vezetett. Főcsoportdöntőt ekkora előny birtokában még sosem veszített el csapat az NFL rájátszásainak történetében. Ráadásul a különbség ennél is jóval nagyobb lehetett volna.

Aztán a Seattle a harmadik negyedben – zseniális kombináció után – bevitt egy demoralizáló TD-t (touchdownt), és úgy látszott, a Seahawks futójátékosa, a találóan Szörnyetegnek becézett Lynch is kezd ébredezni. A játék képe ennek ellenére nem sokat változott. Wilson, a hazaiak irányítója öt perccel a vége előtt negyedszer (!) is eladta a labdát. A Packers ekkor 19:7-re vezetett, és senki számára nem volt kétséges, hogy ez az együttes lesz a Super Bowl egyik szereplője.

Aztán kiderült, hogy mégsem. A Seattle nem is egyszerűen a sírból, hanem a pokol legmélyebb bugyrából hozta vissza a meccset: hatalmas elszántsággal, szerencsével, nem utolsósorban pedig a Green Bay edzői stábjának bénázásával és az addig tökéletesen működő Packers-védelem közreműködésével.

A Seattle két TD-t ért el, a másodiknál – szürreális körülmények között – az úgynevezett kétpontos kísérlet is sikerrel járt. Nem egészen másfél perccel a vége előtt a Seahawks 22:19-re fordított. Az összeomlott Green Bay a vádlisérüléssel bajlódó Rodgers vezérletével utoljára még nekidurálta magát, és hárompontos mezőnygóllal egalizálta az eredményt. A hosszabbítás azonban nem tartott sokáig. A Seattle az első támadásból TD-t szerzett, és 28:22-re megnyerte a mérkőzést.

Wilson, a Seattle megdicsőült irányítója örömkönnyekben úszva nyilatkozott, és – ahogyan a Bowl.hu fórumait olvasgattuk – a Seahawks magyar szurkolói között is akadtak olyanok, akik vele együtt sírtak a boldogságtól. Egyikük közben korholta is kedvenc csapatát, amiért kénytelen volt „lábon kihordott infarktussal” ünnepelni a győzelmet: még egyszer nem él túl ennyi izgalmat... Kegyeleti okokból a Packers-drukkerektől inkább nem idézünk semmit. Legyen elég az, amit Rodgers mondott: „Ezt mi rontottuk el.”

Szusszanásnyi időnk sem maradt, és már kezdődött is a másik főcsoportdöntő, a New England Patriots–Indianapolis Colts összecsapás. Természetesen Bostonban is zuhogott az eső meg fújt a szél – a nap csak azért nem sütött, mert sötétedés után játszották a meccset.

A múlt héten, amikor Vinatieri, a Colts rúgójátékosa kihagyott egy mezőnygólkísérletet, azt írtuk, tőle szökőévente látni ilyesmit. Erre tessék, a mostani meccsen korábbi csapata, a New England ellen megint kihagyott egyet. Állításunkat továbbra is fenntartjuk, csak hát nem gondoltuk volna, hogy a szökőévek ilyen viharos gyorsasággal követik egymást.

A New England amúgy brutálisan jól játszott, a Coltsnak csak a második negyedben volt halvány esélye a felzárkózásra. Ekkor Brady, a Patrióták irányítója kicsit lazára vette a figurát, és eladta a labdát, így az Indianapolisnak sikerült 14:7-re feljönnie. A New England azonban nem engedett többet: váratlanul sima győzelem, 45:7-es kiütés lett a vége.

Összejött az álomdöntő: február elsején az alapszakasz két legjobbja, a Seattle Seahawks és a New England Patriots találkozik a Super Bowlban.