Hány Kleinheisler és Nagy tűnhetett el három évtized alatt a megélhetési edzők miatt a süllyesztőben?
Sokért nem adnám, ha egy különleges szerkezet segítségével beleláthatnék a magyar edzők gondolataiba. Nagyon kíváncsi vagyok ugyanis, hogy a válogatott Eb-szereplése okán dübörög-e lelkiismeretük. Eszükbe jut-e majd valamelyiküknek a mea culpa?
Arra nem gondolok, hogy valaki felköp s alááll, de néhány bocsánatkérő mondatot elrebeghetnének a tolódásról, a „témázd meg a témát” fantasztikus taktikai utasításról, a „mi csapatunk szerethető” bornírtságról, a „hihetetlenül jól sikerült az alapozás” ortodox magyarázatról elhíresült szakik. Akiknek többsége hagyta, hogy játékosuralom legyen; inkább elfordult, hogy a „sztár” ne vegye észre, ő észrevette a sumákolását az edzésen; nem fedezte fel a tehetséget; bár újítana, hagyja, hogy lehúzza a közeg; nem utolsósorban – ahogy Nagy Tamás jelenleg állás nélküli tréner a közösségi oldalára kiírta – megélhetési edző.
Tudom, persze, hogy tudom: a futballban is működik a kontraszelekció, a korrupció; aki változtatna, azt rendre lehurrogják. A klubvezetőkkel sem könnyű, a politika is bevatkozik a labdarúgásba, s mégis…
