Argentína döntetlennel és tizenegyespárbajjal esett ki nyolc éve a negyeddöntőben, s előtte háromszor nyert, egyszer „ikszelt". Kolumbia pedig most négyből négyszer aratott diadalt. Azaz Pekerman már hét győzelmet számlál a nagy tornán, és a kilenc meccses veretlenséggel utolérte Vittorio Pozzót, az 1934-ben, majd 1938-ban egyaránt világbajnok olasz válogatott legendás szövetségi kapitányát.
Az edző abból indult ki, hogy a hagyományosan „brazilos" stílusú kolumbiai csapatot a játékra nem kell tanítani, az megy szinte magától, ellenben a futballtudásnak megfelelő eredményességhez szükség van a védekezés minél alaposabb megszervezésére. Hogy ez mennyire sikerült, azt bizonyítja: Kolumbia együttese mindössze tizenhárom gólt kapott a dél-amerikai kvalifikációs szakasz tizenhat mérkőzésén (a legkevesebbet az összes résztvevő közül).
A vb-n eddig négy meccsen kettőt szedett be a csapat, és Mario Yepes hangsúlyozta is az uruguayiak elleni 2-0 után: „Az, hogy hátul stabilak vagyunk, tartást ad az egész válogatottnak."
Pekermannak nyilván segítségére volt, hogy a keret hét tagja játszik Itáliában, ahol az elhárítást a taktika ugyanolyan fontos részének tartják, mint a támadást – ha nem éppen arra alapozzák a játékot –, ahhoz pedig szerencse kellett a balszerencse után, hogy a selejtezőkön korántsem hálószaggató James Rodriguez hirtelen gólfelelőssé váljon, és messzemenően pótolja a kvalifikációs etap kolumbiai mesterlövészét, az együttes góljainak harmadát (27-ből 9-et) szerző Radamel Falcaót.
Az irányító játékost a vb jelenlegi első számú csillagaként emlegetik, és a valaha volt legragyogóbb kolumbiai karmesterrel, Carlos Valderramával vetik egybe. A korábbi extraklasszis dirigens már üzent is Rodrigueznek és társainak: „Köszönöm, srácok, a legnagyobb rajongótok vagyok."
Brazíliának ugyan kitűnő az örök mérlege Kolumbiával szemben (Chile ellenében is hasonló, sőt jobb a statisztikája...), ám Cristian Zapata, a kolumbiaiak védője azt mondta: „Azért jöttünk Brazíliába, hogy saját történelmet írjunk. Ugyanezért megyünk Fortalezába a brazilokkal játszani."
S mert még a diadalok idején sem feltétlenül kerek a világ, hozzátette: „Remélem, az emberek élvezik otthon a győzelmeket. Minden erőszak nélkül."
Ugye, emlékeznek: húsz éve, a Valderrama-féle, Argentínát a selejtezőkön Buenos Airesben 5-0-ra felülmúló kolumbiai együttes tündöklése idején a vb-búcsú után hat nappal hazájában lelőtték a tornán öngólt szerző Andres Escobart.
Elhessegetem a gondolatot, hogy a Brazília–Kolumbia negyeddöntőn talán nem is a brazilok számára igazán nagy a tét.
