A teljesítmény minősége különösen feltűnő, de egészében – hirtelenjében legalábbis – magyarázhatatlan, hiszen ebben a magyar csapatban olyan játékosok sora van, aki első ötven, hetven, hetvenöt válogatottsága alkalmával szinte semmiféle sikert nem ért el a címeres mezben, most pedig nemhogy kontinentális nívón futballozik, de még ahhoz mérve is kiemelkedő játékkal rukkol ki. További „sci-fi” a taktikai repertoár: a selejtezőkön rendszeresen a harmincméteres „vonalon” sorakozott fel az együttes, az Eb-n pedig három különböző stílusú riválissal találkozott, és meglepően offenzív, változatos játékkal összesen hat gólt ért el ellenük (ennyit a csoportkörben csak a szintén törpéből óriássá lett Wales csapata jegyzett még).
Bernd Storck szakvezetőtől megkérdeztem: hisz-e a csodákban? A szövetségi kapitány nevetett, majd ingatni kezdte a fejét: „Nem a csodákban, hanem a munkában hiszek. Ám bármilyen alaposan készültünk is fel, az, amit a válogatott itt, az Eb-n – és különösen a harmadik találkozón – előadott, bámulatos. Merem mondani, Gera és Dzsudzsák világszínvonalú alakítással ragadtatott el.”
|
Bernd Storck öröme
Reuters |
Szélesi Zoltán, Storck segítőinek egyike úgy gondolja, a nagy tornán harminc esztendő óta először részt vevő válogatottat felszabadította az Euro 2016 atmoszférája. „Ilyen szereplésre senki sem gondolt – említette –, de a valóban felfoghatatlan felfutásban döntő szerepet játszik, hogy a játékosokból kiveszett az a félelem, amely három évtizeden át gúzsba kötötte a magyar labdarúgókat. Ez a ritka lelkiállapot már-már erőn felüli teljesítményre is alkalmassá tette az együttest.”
Az újból prímhegedűs, harminchét éves Gera Zoltántól arról érdeklődtem: mennyit fiatalodott parádés gólja, illetve az ugyancsak remekül sikerült 3-3-as meccs után? Szinte megilletődötten válaszolta: „Gólt rúgni az Európa-bajnokságon – hát még ilyen jó csapatnak – hatalmas élmény. Tényleg: akár meg is fiatalodhat tőle az ember. Miként az egész csapat teljesítményétől. Ami biztos: a többiekkel együtt élvezem a futballt. Megjött az önbizalmunk, minden korábbinál bátrabbak vagyunk, folyamatosan a saját korlátainkat feszegetjük. Nem tudom, meddig tartható, esetleg fokozható ez, de akár a nyolcaddöntőben is folytatódhat az álomutazás...”
Pintér Ádám mindenekelőtt a válogatott egységének tulajdonítja a remeklést, míg Juhász Roland arról beszélt: „Nincs rajtunk nyomás, ez nagy előny. S nem lesz teher rajtunk a belgák elleni mérkőzésen sem...” Az ismét a csapat legjobbjai közé tartozó Szalai Ádám pedig azt mondta: „Megint átléptünk egy határt. Büszke vagyok, amiért tagja lehetek ennek a csapatnak.”
Hogy mit ért el az együttes, arra jellemző: veretlenül legutóbb az 1962-es világbajnokságon jutott tovább csoportjából a magyar válogatott. Ha úgy tetszik, szerdán Király Gábor volt Grosics Gyula, Lang Ádám Mátrai Sándor, Juhász Mészöly Kálmán, Guzmics Richárd Sipos Ferenc, Korhut Mihály Sárosi László, Pintér Solymosi Ernő, Elek Ákos Rákosi Gyula, Lovrencsics Gergő Sándor Károly, Gera Albert Flórián, Szalai Tichy Lajos, Dzsudzsák Balázs Fenyvesi Máté... Hajdanán Chilében nyolcaddöntő nem volt, mivel összesen tizenhat válogatott szerepelt a vb-n, úgyhogy további párhuzamot nem lehet vonni. Ám másféle hasonlóság még akad. Nagy tornán legutóbb 1982-ben, a Salvador elleni 10-1 alkalmával szerzett egy mérkőzésen legalább két gólt magyar futballista: az elchei találkozón Kiss László háromszor, Fazekas László és Nyilasi Tibor egyaránt kétszer köszönt be a meglehetősen nehéz sorsú Luis Mora kapusnak. Harmincnégy év elteltével Dzsudzsák duplázott, és újra csak felfoghatatlan, miféle összevetésekre kínál lehetőséget ez a mostani sorozat...
Nem mellesleg, a pályán olykor cirkuszoló, de – joggal – a meccs emberének választott Cristiano Ronaldo messzemenően elégedett volt a döntetlennel. „Őrült meccset vívtunk – mondta. – Háromszor voltunk az Európa-bajnokságon kívül, és háromszor jöttünk vissza a senki földjéről. Forró pillanatokat éltünk át, így igenis, örülök, hogy egyáltalán továbbjutottunk.”
Hogy aztán negyedszer is visszatáncoltak volna-e Európába, ha Elek Ákos elemi erejű elemi lövése a jobb kapufáról be-, és nem kifelé vágódik: ki tudja?
Talán a Die Zeit tudósítója.
A német lap cikkírója azzal kezdte beszámolóját a magyar–portugál mérkőzés után: „Ez az írás már tegnap készen volt.” Miközben ámulok a nemzeti együttes katartikus feltámadásán, nem győzök csodálkozni a szó szerint előre látó kollégán sem. Ha bennem meglenne ez a képesség, akkor már tisztában volnék vele, mi lesz vasárnap este Toulouse-ban a magyar–belga meccsen... Az ellenfél néhány bohókás szurkolóját ez egyáltalán nem érdekli, mert a Benelux-államból érkező fiatalemberek a következő szövegű transzparenssel járták Nizzát: „Csakis a svéd lányok miatt vagyunk itt.”
Marc Wilmots belga kapitány egészen más okból jött Franciaországba. „Néhányan már temettek bennünket az olaszok elleni 0-2 után, de azóta új bajnokságot kezdtünk” – mondta maliciózusan a svédek 1-0-ás legyőzése után. Annál emelkedettebben beszélt Eden Hazard az utolsó (116.) válogatott mérkőzését játszó Zlatan Ibrahimovicról: „Fantasztikus futballista és igazi gentleman.”
Szép volna, ha néhány jó szót a hét végén magyarokról is mondana hazánk fiainak újabb bravúros diadala után.
