Többet nem árul el a különös előzményekről. Az viszont tudható, hogy Veres Kata lemondta a részvételt, így mégis megnyílt az út Miskolczi előtt. Nagy György sportági elnök döntött úgy: finanszírozza a komáromi lövő szereplését. Az arany a garancia arra, hogy az elöljáró nem bánta meg a befektetést...
 |
| mob.hu |
A siker értékelését segíti, ha megemlítjük: legutóbb 1993-ban győzött magyar versenyző a puskások 10 méteres olimpiai számában. Fórián Éva bravúrját ismételte meg nemrégiben Miskolczi, aki korántsem ideális feltételek mellett készül a versenyekre.
Ahogyan kollégái sem. Már a környező országok többségében is épültek fedett lőterek, ám idehaza eddig hosszú hónapokra félre kellett tenni a fegyvert. Ellenben a napokban átadták a komáromi létesítményt, amely egy lépést jelent az esélyegyenlőség felé. Igaz, megannyi egyéb tényező is befolyásolhatja az eredményt egy technikai sportágban: például a puskacsere...
– Éppen az Eb előtt váltottam fegyvert – meséli Miskolczi. – Jó döntés volt, mert már a harmadik edzésen egyéni rekordot értem el.
Hasonló teljesítményre lesz szüksége szeptemberben, a vb-n is: az Európa-bajnok már az esztendő első számú eseményére koncentrál. Érthető, hiszen a célkeresztben a riói olimpia áll, s a világbajnokságon lehet megszerezni az ötkarikás kvótát.
– Az első hat közé kell kerülnöm; ha finalista leszek, akkor sikerülhet a bravúr, mert a döntőben általában jól megy. És többen vannak, akik rontanak, amikor a legnagyobb a tét, mint azok, akik nem...
Az biztos: sokszor kell meghúzni a ravaszt ahhoz, hogy ne remegjen meg a kéz. Az élversenyzők a felkészülés időszakában akár háromszázszor is lőnek a napi két tréningen. Ennek ellenére Miskolczi a legkevésbé sem unja a gyakorlást.
– Tizenhét éve erről szólnak a napjaim, s nem tudom elképzelni, miként élhetnék sportlövészet nélkül. Ha éppen nem gyakorolok, akkor a kicsiket edzem – említi, és lelkesen beszél arról, hogy az Eb-sikernek köszönhetően újra kinyílik számára a világ, azaz nem csupán a hazai és a környékbeli országokban rendezett viadalokon állhat rajthoz, hanem eljuthat például a fontos németországi vetélkedőkre is.
Harmincévesen aratta pályafutása legnagyobb sikerét, így nem csoda, hogy nem gondolkodik a visszavonuláson: – Akármeddig folytatnám. Már csak azért is, mert ez a kortalanok sportja, akadnak negyvenévesnél idősebb klasszisok is a mezőnyben. Én pedig amúgy sem vagyok öreg, nem igaz?
Kérdésben a válasz.
