Nemcsak azért, mert jelképes erejű volt, hogy a világ talán három legjobb pillangóúszóját egyszerre utasította a dobogó második helyére egy az úszás világán kívül alig ismert 21 éves  fiatalember, de azért is, mert az olimpiák történetében valószínűleg nem volt még hármas befutó nyílt versenyszámban – mondta lapunknak Szabó Lajos sporttörténész, a Sportmúzeum igazgatója.

Fotó: Dominic Ebenbichler / Reuters

Kettős holtverseny úszásban előfordult már a riói olimpiás is, a 100 méteres női gyorsúszás döntőjében Penny Oleksiak és Simone Manuel egyszerre csapott a célba. Holtverseny azért lehetséges az úszóversenyeken, mert itt ezredmásodperceket már nem mérnek, csak századmásodperceket. Ez pedig azért van, mert a Nemzetközi Úszószövetség egy 50 méteres medencénél 3 cm-es tűréshatárt engedélyez a végfalak egyenetlenségeinek, ami már számíthatna az ezredmásodperceknél, mondja a sporttörténész.

A jelenlegi századmásodperces mérési pontosság szerint is nagyon ritka a hármas holtverseny, bár előfordul. Ha olimpiáról nem is emlékszünk ilyenre, a 2015-ös kazanyi világbajnokságon előfordult. Női 200 méteres mellúszásban Jessica Vall (Spanyolország), Rikke Möller Pedersen (Dánia) és Si Csing-lin (Kína) között, akik egyszerre szerezték meg a harmadik helyet.

Pontozásos versenyeknél gyakoribb a többes holtverseny, akár olimpián is. Borkai Zsolt például 1988-ban Szöulban a bolgár Lubomir Geraskovval és az orosz Dimitrij Bilozercevvel együtt lett aranyérmes lólengésben – emlékeztet a sporttörténész.

Cseh László tehát sporttörténelmet írt a helyi idő szerint péntek esti döntőben, világhírű társaival együtt. Nem csoda, hogy mindenütt inkább róluk, mint a győztesről beszéltek.