Családi arany

Hét évet várt erre a pillanatra Elek Gábor, az FTC női kézilabdacsapatának edzője, aki 2008-ban ült le a zöld-fehérek kispadjára. Azóta négyszer volt bajnoki ezüstérmes a csapat,mindig a Győr mögött. Csütörtökön végre sikerült a trónfosztás: a szakvezető és együttese a honi csúcsra ért.

– Meddig tartott az ünneplés?

– Ha jól emlékszem, hajnali négyre értem haza. Nagy bulit csaptunk a lányokkal. Ideje volt már, nagyon hosszú ideig vártunk erre a sikerre.

– A Győr sokáig verhetetlennek tűnt. Az idén azonban nem sikerült bejutnia a Bajnokok Ligájában a Final Fourba, különböző okok miatt több meghatározó játékosra nem számíthatott. Mindez nyilván közrejátszott abban, hogy a bajnoki döntő mind a két mérkőzését megnyerték.

– Nem szeretnék most az ellenféllel foglalkozni, de tény, a két csapat lehetőségei nem összehasonlíthatók. Igaz, a győriek az előző években valóban erősebbek voltak. Az idén mentálisan bizonyosan nem tett jót nekik, hogy egymás után kétszeres BL-győztesként, címvédőként nem tudtak bekerülni a budapesti végjátékba. Emiatt, gondolom, vesztettek a lelkesedésükből.

– Ez azonban mit sem von le az FTC érdemeiből. Még miért sikerült nyerniük?

– Azt gondolom, jobban akartuk a sikert. Volt hitünk, akaratunk és szívünk.

– És remek játékosaik is. Az első meccsen Szucsánszki Zita tizenkét, a visszavágón a spanyol Nerea Pena tizenegy gólt szerzett. Túlzás nélkül: mindkettő szenzációsan kézilabdázott.

– A csapat érdemel maximális dicséretet, de egyetértek azzal, amit mond. Ám, ha már a legjobbak szóba kerültek: Győrött fantasztikusan védett a szerb Katarina Tomasevics, míg Szamoránsky Piroska és Tomori Zsuzsa nagyon fontos gólokat szerzett.

„Ilyen edző kell nekünk, ilyen edző pompás!”
„Ilyen edző kell nekünk, ilyen edző pompás!”
Korponai Tamás / Népszabadság

– A csütörtöki meccs végén láthatóan elérzékenyült. Mire, kire gondolt?

– Elöntöttek az érzelmek. Remélem, hogy édesapám, Elek Gyula, aki az FTC első négy bajnoki címe idején volt a női csapat edzője, valamint édesanyám, Rothermel Anna, aki az 1965-ös világbajnok csapat kapusa volt, föntről látta, mit értünk el. Nagy álmom teljesült a bajnoki aranyéremmel. Valószínűleg véget ért egy korszak: sok szép emlék marad meg, persze akadtak negatívumok is, de azokkal most ne foglalkozzunk. Büszke vagyok arra, hogy kétszer a Kupagyőztesek Euró pa Kupáját is megnyertük. A következő évadra megváltozik a csapat: Tomori Győrbe, Soós Viktória Vácra igazol, Vérten Orsolya befejezi a pályafutását, több fiatal távozik, és jó néhány új játékos érkezik majd. Tomoriról hadd jegyezzem meg, hogy igazi profi, le a kalappal előtte! Nehéz úgy kézilabdázni, hogy tudja az ember: a következő bajnoki meccsen már azokat erősítem, akiket most fosztok meg az örömüktől.

– Ellenfelük a visszavágón egyszer sem vezetett. Végig biztos volt benne, hogy a találkozó után meg kell majd ismerkednie a győri aréna légterével?

– Már az első meccs után tudtam: az aranyéremhez a második mérkőzésen nyernünk kell. Száz százalék, hogy a harmadik találkozó után – azt, ugye, szintén Győrött játszottuk volna – a házigazdák trénere, Ambros Martin repült volna a levegőbe...

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.