galéria megtekintése

Costa Bravo

0 komment


Pető Péter

Régen minden rosszabb volt.

Efféle tételmondat rögzítése legalábbis három liter unikumos tejjel lekísért kokacserje-főzelék elfogyasztásának gyanúját veti fel idehaza, elvégre inkább nosztalgikus hangulatban szoktunk mélázni, s ennek jegyében előszeretettel idealizáljuk a tegnapot. Ám ha futballügyi dimenzióba helyezzük a mondást, akkor valóban indokolt a közlést tudatmódosítók használatával összefüggésbe hozni, hiszen a konklúzió tiszta elmével elgondolhatatlan.

Keilor Navas kapus cipeli a meccs után Oscar Duartét
Keilor Navas kapus cipeli a meccs után Oscar Duartét
Dominic Ebenbichler / Reuters

Elég csak felidézni Farkasjancsi 1966-os világbajnokságon az örökkévalóságnak és Brazíliának lőtt kapásgólját, valamint Devecseri úgynevezett válogatott hátvéd hollandok elleni vb-selejtezőn fejelt öngólját. E két emblematikus jelenet összevetése nyomán hozzávetőleg olyan differencia mutatható ki az akkor és a most között, mint Petri-vers és hajnali hatkor az 57. számú italbolt pultjánál késésügyben megfogalmazott, barátnőnek címzett sms irodalmi nívója között.

 

OLVASÓLISTA

Vélemény
Mit érdemel?
Vélemény
Prater Turm
Vélemény
Életfogytig

Szörnyű nagy baj az, hogy e kitekintés nem szolgált egyebet, minthogy később kelljen válaszolnunk arra a feszítő felvetésre: mi az a Costa Rica?

Nem, mintha könnyű lenne kivágni a feleletet. Merthogy arra fölöttébb kevés esélyt látunk, hogy a körúti járókelők a kérdés szimplifikáltsága miatt csöppet dühödt tónusban kezdenék el sorolni, hogy tudniillik fővárosa San José, valutája a colon, és legföljebb akkor bizonytalanodna el egy múló pillanatra, amikor a meszticek és a mulattok arányát elemzi, de aztán a zavar el is tűnne, ha végre a csapatot mondhatná fel: Navas, Gonzalez, Gamboa, Duarte...

Létezik olyan futballkultúra, amelyben tényszerűen igaz: régen minden rosszabb volt
Létezik olyan futballkultúra, amelyben tényszerűen igaz: régen minden rosszabb volt
Brian Snyder / Reuters

Inkább azt gyanítjuk, hogy a többség kevéssé felkészült a karibi országból, s labdarúgó-válogatottja taktikai eszköztáráról vagy védelmének variációs lehetőségeiről.

Pedig az igen ritka, hogy ilyen szembeszökő információhiány mutatkozzon egy vb-nyolcaddöntős garnitúrával kapcsolatban. Főként, ha a tárgyalt csapat két forduló után jut tovább a három korábbi világbajnokot felvonultató csoportból. Nem úgy, hogy a labda a pálya fölé belógó pálmaágról Buffon lábikrájára, onnan meg a hálóba pattan. Ezúttal ugyanis az történt, hogy Costa Rica futballjátékban felülmúlta Uruguayt és Olaszországot. És azért nem tudunk Benzema centerezéséről, a görögök állhatatos bekkeléséről, a vuvuzela örvendetes hiátusáról értekezni, mert Costa Rica van.

Ez az egész egy magyar számára feldolgozhatatlan, értelmezhetetlen, elgondolhatatlan.

Nem lehet nem azt elképzelni, milyen lehet e közösségi élmény. Milyen lehet, ha a mellettem elhaladó váratlanul rágyújt a pápápápápápápá, pápápápápápápá című dalra, csak mert a csapatnak köszönhetően éppen az eksztázis a kollektív nemzeti program. Hogy nincs az a GDP-adat, amely versenyképes lehet Tejeda középpályás villáminterjújával a híradóban. Hogy nagyobb eséllyel álmodnak szobrot Ruiz-fejesről a nemzet főterére, mint az ország szabadságharcosairól. Hogy egyszer abban reménykedünk majd: leszünk mi még Costa Rica! Hogy létezik olyan futballkultúra, amelyben tényszerűen igaz: régen minden rosszabb volt. Hogy...

De még mielőtt végleg elmerülnénk a nyáltengerben, s betennénk a DVD-lejátszóba a Titanicot, esetleg újra révednénk egy jót a múltba, szeretnénk mindenkit megnyugtatni, ma sem lesz könnyebb.

Jönnek a bosnyákok.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.