A kommentár kitűnő, ám az Izland 1-1, Ausztria 0-0, Magyarország 3-3, Horvátország 1-0, Lengyelország 1-1 mérleg korántsem lebilincselő. Ahogyan a portugálok formája sem nyűgöz le senkit, jóllehet Fernando Santos meglapogatta a saját vállát: „Taktikai sikert arattunk. Noha a lengyelek kiválóan kezdtek, William Carvalho, Renato Sanches és Adrien Silva megállította őket a középpályán." Majd szerényebben hozzátette:
„A négy között vagyunk, de a földön maradunk."
A lengyelek sokkal dühösebbek és szomorúbbak. A leghevesebbek portugál szurkolókra támadtak Marseille-ben, ezért aztán rájuk zúdult a rohamosztag, a mérsékeltebbek pedig azt érezték, mint Robert Lewandowski: „Ez sokáig fog fájni." A végre gólt szerző csatár megemlítette azt is: „Odahaza így is eufória van, a szereplésünk megmarad az emlékezetben. Ám azt hiszem, a játék minőségét tekintve még annál is több kell, mint amennyit Franciaországban nyújtottunk." Arkadiusz Milik és Adam Nawalka szövetségi kapitány hasonló hangnemben beszélt. „Leszünk még erősebbek is" – említette a csatár. „Nincs kielégülés. Meg kell gondolni, mi a teendő" – nyilatkozott szikáran a szakvezető. Lukasz Piszczek viszont azt mondta:
„Örülök, hogy a legjobb nyolc közé kerültünk, már arról sem álmodott senki, hogy idáig eljutunk."
A lengyelek mennek haza, Graziano Pellé viszont azt reméli, az édesapja a jövő héten Franciaországba utazik. A csatár, aki gyerekkorában társastánc-versenyt nyert a nővérével, elmesélte: „Apám Itália legdélebbi részén, San Cesario di Leccében fel-alá járkál a szoba és a konyha között a meccseink alatt. De megmondtam neki: ha döntőbe jutunk, vége a tévézésnek és az ideges sétálgatásnak. Akkor ide kell jönnie."
Ám egyelőre a legjobb négy közötti részvétel sincs meg, de a szombat esti negyeddöntőre nyilván megérkezik Bordeaux-ba az az itáliai dobos, aki csütörtökön még Marseille-ben keltett feltűnést. (Annál is nagyobbat, mint a két számmal kisebb robogójáról valósággal lelógó, ezzel együtt válogatottja mezében vígan furikázó testes portugál drukker.) A borvidéken csúcsforgalom várható, hiszen a német–olasz a hét (és a nyolc) rangadója, amelyen a squadra azzurra esélyei egyáltalán nem rosszak a világbajnoki cím védőjével szemben. Egyrészt az örök mérleg tekintélyes itáliai fölényt mutat 15 győzelemmel, 10 döntetlennel és 8 vereséggel. Másrészt a korábban Olaszországban futballozó német hírességek közül Rudi Völler szerint „Itália mindenkit meglepett, ez nem az a válogatott, amelyet vártunk", míg Thomas Doll, az FTC edzője kijelentette: „Valamennyi német játékosnak a legjobbját kell produkálnia, különben nincs kilátás a győzelemre." Harmadrészt az ezen a tornán is taktikai mesterdarabokat előadó azúrkékek az előző Eb, valamint a 2006-os – németországi – világbajnokság elődöntőjében egyaránt kiejtették a németeket, hogy messzebbre (például az 1970-es vb-ig) már ne menjünk.
Ezzel szemben Antonio Conte olasz szakvezető leszögezte: „Németországé az Európa-bajnokság legerősebb csapata, minden tekintetben jobb bármelyik riválisánál." Azért a kapitány nyilván megpróbál kitalálni valamit. Az ellenfél önbizalomhiányára nem építhet, mert a németek nem szoronganak vagy csak igyekeznek úgy tenni, mintha az előzmények nem érdekelnék őket. „A múltat nem tudjuk megváltoztatni, de a jelenben akarunk nyerni" – említette Toni Kroos. „Kihűlt kávé" – mondta 2006-ról és 2012-ről Joachim Löw szövetségi kapitány. „A futballban minden a következő meccsről szól. Hol van már 2012? Még 2014-től is mintha az örökkévalóság választana el, pedig akkor világbajnokok lettünk" – állította Thomas Müller.
Ezek szerint Kassai Viktor se gondoljon az olasz–svéd találkozóra – azon bíráskodott legutóbb az Európa-bajnokságon –, foglalkozzék csak a negyeddöntővel. Annyi kijelenthető: neki sem lesz nehezebb leckéje, mint amilyen feladatot a német és az itáliai együttes ad egymásnak. Bár nem kell ahhoz slágermeccs, hogy óvatos maradjon az ember. Vasárnap a francia–izlandi találkozón favoritok a vendéglátók. Didier Deschamps kapitány azt hangoztatja: „A hazai pálya az aduászunk." De még nem akadt mérkőzés, amelyen a rendezők válogatottja elámította volna Európát. Románia, Svájc, Albánia és Írország csapata ellen is sokat kellett szenvedni. S Izland együttese sem gyengébb az előbbi válogatottaknál (sőt). Heimir Hallgrimsson, a szigetországi szakvezetők egyike úgy véli: „Még nem mutattunk meg mindent. A legjobb meccsünk ez után jön." Lars Lagerbäck, a svéd főnök pedig így beszélt: „Amit az Eb-n produkáltunk, az kemény munka eredménye, korántsem múló divatstílus."
Azért az az élet legújabb csodái közé tartozik, hogy egy izlandi svéd beszél a franciák közt a divatról.
