Egy török újság nyilvánosságra hozta a helyi bundabotrány kivizsgálásával foglalkozó parlamenti bizottság 2005-ös üléseinek egyikén készült jegyzőkönyvet. A dokumentum szerint Ilhan Cavcav, a Genclerbirligi klubelnöke arról számolt be a grémiumnak, hogy Petry Zsolt - aki az együttes kapusa volt abban az időszakban - 25 ezer dollárért eladta a Törökország-Magyarország Eb-selejtezőt. A sportvezető a testületnek azt mondta: amint tudomást szerzett az ügyről, élő szerződése ellenére elküldte a futballistát az egyesülettől.

Az ominózus mérkőzést Hakan Sükür két góljával a vendéglátók nyerték 2-0-ra, és - történetük során először - kijutottak a kontinensviadalra. Petry 1995 júliusától 1996 júniusáig állt a török egyesület alkalmazásában. A játékos kétéves kontraktust kötött az együttessel, de az első szezon után a belga Charleroi csapatához igazolt.

Részletek Hegyi Iván helyszíni tudósításából az ominózus, 1995. szeptember 6-i, isztambuli török-magyar Eb-selejtezőről:

„Sajnos, már a nyolcadik percben kevés volt az egy... Addig ugyan csak a nézőtéren láttunk török tűzijátékot, a pályán nem, ám a házigazdák első támadása végén le kellett nyelnünk, hogy Hami beívelését Hakan a hálóba fejelte. (...) Fél óra elteltével már 2-0-ra vezetett a török csapat. Kopírozott gól volt: megint Hami adta középre a labdát, és ismét Hakan fejelt a bal felső sarokba. (...) Nem sokkal később különleges megoldással hívta fel magára a figyelmet Petry, miután a tizenhatoson álló Hakan fejére ívelte a labdát,­ pedig tudhatta volna, hogy oda aztán a legkevésbé sem tanácsos­, a meghökkent török futballista azonban az üres kapu fölé stukkolt."

Murányi András interjúja Petry Zsolttal: „Még fenyegettek is"

- Mit szól?

- Semmi alapja nincs a vádaskodásnak.

- Meglehetősen kemény állítások kerültek napvilágra...

- Annak idején kétéves szerződést kötöttem a Genclerbirligivel; a védés elég jól ment, más csapatok is érdeklődtek. Az első esztendő vége felé, kilencvenhat tavaszán Cavcav elnök úr, aki anno hatszázötvenezer márkát adott értem, kijelentette, hogy egymillió márkáért eladna, ám világos volt, hogy annyi pénzt aligha fizetnének egy kapusért, főként, mert akkor még nem volt akkora szabadság a légiósok munkavállalását tekintve, mint amilyen manapság jellemző. Afféle patthelyzet alakult ki, amelynek a vége az lett, hogy menedzseremmel igent mondtunk a jelentkezők egyikének, a Charleroi-nak. Egy feltétellel igazoltam - kölcsönjátékosként - Belgiumba: azzal, hogy a törökök kifizetik az első év végéig szóló megállapodás utolsó havi részletét is, hozzávetőleg tizenötezer márkát.

- Megtették?

- Maguktól nem, és ez nekem elég sokáig kellemetlenséget okozott. Tudniillik egy idő után, amikor már láttam, hogy nem hajlandóak utalni, följelentettem a Genclerbirligit a FIFA-nál; az ügyben még, nemzetközi futballtisztviselőként, Szepesi György is segédkezett nekem. Ezt követően hívogatni kezdtek Törökországból, hogy vonjam vissza a feljelentést és mondjak le a pénzről, különben a családomnak valami baja lesz, rólam nem is beszélve.

- Kik telefonáltak?

- Általam ismeretlen törökök, felteszem, az elnök úr környezetéből.

- Mit tett?

- Semmit. Noha a családomat féltettem, úgy gondoltam, Európának azon a részén nem lehet problémánk. Aztán megnyertem a pert, és hirtelen abbamaradtak a hívások. Minden ment tovább a maga útján. A Genclerbirligihez természetesen már nem tértem vissza, és a Charleroi-ban töltött egy évad után a Feyenoord szerződtetett, a FIFA döntése nyomán ingyen... Mondanom sem kell: a patinás holland csapat aligha igazol le, ha a futballberkekben rossz hírem van...

- Hogyan emlékezik vissza a citált Eb-selejtezőre?

- Ha jól emlékszem, a szaklaptól ötöst kaptam; kívülről talán még tetszhetett is úgy, hogy az nem az én meccsem volt. Hakan Sükür egyik fejese után hulló falevélként esett a hálómba a labda; a másik gól is a csatár fejesét követően született. Mindenesetre semmilyen pénzt nem fogadtam el.

- Megkeresték a mérkőzés előtt?

- Nem, sőt: törökországi tartózkodásom alatt semmilyen adok-veszekről nem értesültem. Az viszont kétségtelen, hogy nyilván kézenfekvő lett volna: egy ott védő kapusnak a helyiek ajánlatot tesznek.

- Nyugodtnak tetszik a hangja.

- Ezen nem is volna mit idegeskedni. Nem értem, mi volt a cél ezzel a történettel; ha Cavcac elnök úrnak bizonyítékai lennének, már nyilván előállt volna azokkal. Akár a FIFA-per idején, akár most... Ellenben hallgatva a mostani vádakat, azon tűnődöm: tegyek-e feljelentést.

Részletek a parlamenti bizottság jegyzőkönyvéből az Index hírportál nyomán:

Ilhan Cavcav: A meccset mindig a játékos adja el, ilyen szégyentelen, sajnos, minden csapatban akad, itt pont egy kapus volt. (...) Szóval, ezt a válogatott csinálta. Megvették a magyar kapust.

Selami Uzun, bizottsági tag: Szólnom kell, hogy a beszélgetést rögzítjük.

Cavcav: Rögzítsék! Volt nekünk ez a Petry nevű kapusunk. A Magyarország elleni válogatott meccs előtt kapott a kezébe 25 ezer dollárt, és aztán 3-0-ra nyertünk. (Valójában 2-0 volt az eredmény...)

Murat Ylmazer, bizottsági tag: A mieinktől kapta a pénzt?

Cavcav: Igen, a mieinktől. Erről még soha nem beszéltem, de ellenőrizhetik: amint megtudtam, mit történt, elküldtem a csapattól. Pedig élő szerződése volt.

Ahmed Caglayan, bizottsági tag: Pont kérdezni akartam, hogy mit csinált Petryvel utána, mert emlékszem rá, hogy nagyon jó kapus volt. Ő ejtette ki a Fenerbahcsét a kupából, de én azért is emlékszem rá, mert a Kayseri elleni meccsen egyszerűen nem lehetett neki gólt lőni.

Cavcav: Igen, így volt. Jó kapus volt, de hát a saját országa meccsét adta el. A saját népe ellen játszott. Sajnos, ebben a közegben mindig előfordulnak ilyen játékosok.

Selami Uzun: Eladta a saját hazáját?

Cavcav: Így van, eladta a saját hazáját.