Pedig az angol lapok előzetesen arról írtak, hogy „a Debrecen könnyű startot ígér a vörösöknek", és egyöntetűen „outsidernek" nevezték a vendégegyüttest. Csütörtök reggel viszont kénytelenek voltak megemlíteni: „A Liverpool olykor kétségek közt, frusztráltan játszott ismeretlen, ám korántsem kezdő módjára futballozó ellenfelével szemben." Rafa Benitez, a házigazdák spanyol szakvezetője sem mulasztotta el megjegyezni, sőt háromszor is elmondta a mérkőzést követő sajtóértekezleten: „A magyar csapat jól szervezett együttes." Ez különösen nagy elismerés az után, hogy a két klub vezetőinek a találkozót megelőző bankettjén az angol elöljárók szinte el sem akarták hinni, milyen „aprópénzből" gazdálkodik a DVSC...

Ehhez képest a pályán tényleg minimális volt a különbség a Liverpool javára, azzal együtt is, hogy 69 százalékban a vendéglátók birtokolták a labdát. Mert ki lehet kapni 1-0-ra úgy, hogy a vesztes csapat kapusa és védősora huszonhatszor ment az ötösön vagy azon belül, és úgy is, hogy a favorit csak ritkán jut a kapu közelébe. Ezúttal az utóbbi változatot láttuk, mert a kétségkívül fölényben lévő angol együttes legföljebb négy-öt igazán nagy helyzetet tudott kialakítani, nem beszélve arról, hogy az ellenfelek többsége nem ússza meg egyetlen kapott góllal az Anfield Roadon...

Hab lett volna a tortán, ha a hajrában Coulibaly gólra váltja ziccerét, de - miként azt a Daily Mail emelkedetten megemlítette - „a csatár veszni hagyta a halálos érintés dicsőséges pillanatát". A játékból az egyenlítés nem következett volna, ám hogy Benitez a finisben arra gondolt, most már minden megtörténhet, azt igazolta: a szakvezető a 88. és a 90. percben is cserélt. Érdekes módon, a debreceni trénerek is inkább gondterheltnek, mint felszabadultnak tetszettek a mérkőzés után. (Meg szerénynek, mint mindig.) „Nem tudom azt mondani, hogy jól mutatkoztunk be, hiszen kikaptunk, és híres riválisunk meg is érdemelte a győzelmet - mondta Herczeg András menedzser. - A játékosok teljesítménye ettől függetlenül dicséretet érdemel, de kalapot csak akkor lehet emelni, ha a további öt csoporttalálkozón is méltó vetélytársai leszünk a nagyoknak."

Bücs Zsolt pályaedző szintén elgondolkodva jegyezte meg: „Bár a meccs előtt sem számítottam súlyos vereségre, azt nem hittem, hogy utóbb bosszankodom az első félidő hosszabbításában beszedett gól miatt. A 0-1 mindenesetre tiszteletre méltó, de veszélyes eredmény. Mert a Lyon és a Fiorentina figyelmét is felhívja arra, hogy nem lehet lekezelni bennünket."

Amint arról már esett szó, a találkozót értékelve az angol újságok sem tették ezt, sőt Polekszicsnek, Bodnárnak, Komlósinak, Mészárosnak, Kissnek, Leandrónak -váltakozva - 7-es osztályzatot adtak. A legjobb érdemjegyet (8-ast) a brit együttes legintelligensebb futballistája, Gerrard, valamint a gólszerző Kuyt kapta, a legtöbbször visszaköszönő megállapítás pedig az: az első számú európai klubtornán a századik győzelmét arató Liverpoolnak „rengeteget kell fejlődnie, ha hatodszor is Európa legjobbjává akar válni".

A Debrecenre nézve egészen príma eredmény, hogy - miközben mindenki tisztában van vele, hova került a három pont - néha nem tudni, melyik csapat nyert, és melyik vesztett...