„Továbbra is életveszélyben van, de állapota stabil" – mindössze ennyit közölt a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) hétfő délután a vasárnapi Forma-1-es Japán Nagydíjon történt súlyos balesetben életveszélyes fejsérülést szenvedett, intenzív osztályon ápolt francia autóversenyzőről, Jules Bianchiról. Más információt nem közöltek a még vasárnap életmentő műtéten átesett pilóta családjának kérésére.

Fotó: Yuya Shino / Reuters

Amíg a Marussia versenyzőjének állapotáról keveset tudni, addig a balesetéről – amelyet a közvetítés során nem mutattak – egyre több információ lát napvilágot, elsősorban egy, a nézőtérről készített amatőr felvétel révén. A felvételen az látszik, hogy egy munkagép éppen elszállítja a szuzukai pálya hetes kanyarjából a korábban kisodródott – a balesetet sértetlenül megúszó – Adrian Sutil Sauber versenyautóját. Néhány másodperc múltán aztán hirtelen felbukkan Bianchi Marussiája és nagy sebességgel belecsapódik a tolató munkagép hátuljába.

Az ütközés nagyságáról sokat elárul, hogy a többtonnás munkagép a levegőbe emelkedett, a versenyautó teteje pedig szinte teljesen megsemmisült. A videóból kiderül az is, hogy a baleset azért volt különösen súlyos kimenetelű, mert – miként azt már vasárnap is sokan feltételezték – az alacsony versenyautóban ülő pilóta a fejével találhatta el a gép hátulját.

Egy nappal a baleset után, hétfőn délutánra sem csitult a vita arról, hogy hibáztak-e a verseny irányítói. Sokan úgy vélik, hogy a szigetországban tomboló tájfun miatt eleve hamarabb kellett volna kezdeni a futamot. Ha ugyanis korábban lett volna a start, akkor még a kora esti szürkület és a hatalmas eső előtt véget ért volna a verseny. Ennek pedig sokak szerint azért nagy a jelentősége, mert a mind hevesebb esőzés és a szürkület miatt rohamosan, egyik percről a másikra romlottak a körülmények. Végül pedig emiatt történhetett meg az: Bianchi annak ellenére is kisodródott a hetes kanyarban, hogy ott a Sutil balesete miatti elrendelt sárga zászlós figyelmeztetés nyomán még lassított is.

Az 1997-es világbajnok, Jacques Villeneuve szerint ugyanakkor elsősorban nem a látási és útviszonyokkal volt baj, hanem azzal: rég be kellett volna vezetni azt a szabályt, hogy csak akkor hajthat a bukótérbe munkagép sérült autóért, ha már beküldték a biztonsági kocsit, amely mögött felsorakozott a mezőny. Hasonló véleményen van a kilencvenes években több mint százötven nagydíjat abszolvált francia Olivier Panis, aki honfitársáért aggódva dühösen tette fel azt a közhelyes, de kétségkívül aktuális kérdést: „Miért kell mindig megvárni a szabályváltoztatással azt, hogy valami nagy baj történjen!?"