– Meglepte a null-null?
– Végeredményben nem, noha arra nem számítottam, hogy a feröeriek jobban futballoznak a magyaroknál. Mégpedig azért nem ért váratlanul a kimenetel, mert szerintem a kapitány nem a megfelelő személy. Meg is mondom, miért nem az. Eredetileg az utánpótláshoz hozták ide. Aztán átvette a válogatott irányítását, felügyeli a labdarúgó-akadémiákat, valamint az edzőképzést. Ennyi feladatot egyetlen ember nem láthat el, s főként nem oldható meg one man show keretében a magyar futball összes problémája.
– Ő tehet róla, hogy ennyire all round lehet?
– Nem, a felelősség nyilván azoké, akik elősegítik vagy legalábbis engedik ezt. Ám az is igaz, hogy megalomán személyiség nem lehet előremutató.
 |
George F. Hemingway
Mediaworks |
– A feladathalmozásra gondol?
– Arra is. Meg arra, hogy ez – egyebek közt – azzal jár: a kapitány fenntartja magának a minősítés jogát. Kritizálta például a magyarországi edzőket a válogatott kerettagok fizikai állapota miatt. De nem nevezte meg, mely játékosok gyengébbek erőnlétileg; csak nem német vagy norvég kollégája futballistáiról van szó? De akárkikről beszélt, az általánosítással olyan trénereket is elmarasztalt, akik – meggyőződésem szerint – jobb edzők nála.
– De hát teszt alapján bírált!
– Gondolja, hogy a kluboknál nincs felmérés? Legföljebb nem pontosan ugyanolyanok vannak, mint a válogatottnál. De nem Storck találta fel a próbát, amivel – mármint a vizsgálattal – szemben nincs semmi kifogásom, sőt.
– Ha mindenütt van ellenőrzés, akkor miért játszik oly lassú tempóban az NB I?
– Az iram valóban lehetne nagyobb is, bár jobb, mint amilyen tíz évvel ezelőtt volt. A baj az, hogy külföldön lendületesebb a fejlődés, így – ha nem változtatunk – mind nagyobb lesz a lemaradás. Ám ne csupán a ritmusról beszéljünk: ki kell küszöbölni mindent, ami hátráltatja, hogy lassanként felzárkózzunk az európai középmezőnyhöz.
– Mire gondol?
– Kapitális hibának tartom például, hogy a vb-selejtező miatt háromhetes szünet volt a bajnokságban. Egyrészt a kerettagok többsége külföldi klubhoz tartozik. Másrészt a hazaiak kiesnek a meccsrutinból. Harmadrészt a pauza bevételkieséssel jár, és a magyar futballban nincs annyi hozam, hogy a klubok többsége akár kis összegekről is lemondjon.
– Igaz, hogy Storck felhívta önt Feröerről?
– Igaz. Négy órával a meccs előtt keresett meg, és számomra zavaros monológot adott elő. Önnek kiváltképp nehéz lesz elmagyaráznom, mit akart mondani, mert azt állította, az írott szó mögé bújok. Ám nem ezt nehezményezem a legjobban. Hanem azt, hogy megkérdőjelezte a hazafiságomat. Ha csak azt veszem figyelembe, mennyi pénzt áldoztam a magyar futballra, e gyanú már akkor is teljességgel alaptalan. De egyenesen értelmezhetetlen egy hazánkban foglalkoztatott német edzőtől.
