A szűnni nem akaró hamukának azonban a „zemberek” nem ültek fel. Ezt igazolja a múlt szombaton befejeződött évad megannyi lesújtó adata is. Húsz meccsnek még csak ezer nézője sem akadt; huszonhét találkozó közönsége ezer és ezerötszáz között volt; míg huszonnégy mérkőzés publikumát az ezerötszáz és kétezer közötti tartományban jegyezték. Azaz hetvenegy meccsen, az összes parti 35,8 százalékán a 2000-es határon sem jutott túl az egybegyűlt kevésség. (Sokaság nem írható.) Ez a mezsgye másképpen is választóvonal, hiszen a tizenkét klub felének a nézőátlaga 2000 alatt maradt. A legnagyobb szégyen e tekintetben a szépen kistafírozott Videotoné: a milliárdos nagyságrendben utazó egylet a kijáró szurkolók tekintetében 1989-es átlagot produkált. A Honvéd sem teszi ki az ablakba az 1882-es mutatót, és ibolyaszerény a középérték Békéscsabán (1851), Felcsúton (1576), Pakson (1386), valamint az MTK-nál (897).
 |
Futball egymás közt
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
A Videotonéhoz hasonló égés a Debrecen 3041-es átlaga, hiszen a hajdúsági klub több mint húszezer nézőt befogadó luxusstadiont kapott, ám abba kevesebben járnak, mint ahányan az Oláh Gábor utcai régi sporttelepre rendszeresen kimentek. A szomorú számokat magyarázni próbálók arra hivatkoznak, hogy a közvetlen környezetünkben sem tolonganak az emberek a meccseken, és ez igaz is, hiszen Horvátországban (2668), Szerbiában (2689) vagy Szlovákiában (2666) hasonló a látogatottság, mint nálunk, igaz, Csehországtól (5032), Lengyelországtól (8421), Ukrajnától (5233) tetemes, Romániától (3268) mérkőzésenként hatszáz szurkolónyi a lemaradás. Az itthoni átlag 2669, amely alulmúlja a tavalyi, ragyogónak szintén nem nevezhető „eredményt” (2841).
A legfőbb baj ott van, hogy az NB I – és annak ugyancsak rozoga háttérbázisa – az irdatlan mennyiségű állami pénz beáramlása ellenére is békaperspektívában vesztegel. A „taós” pénzekből eddig nagyjából 140 milliárd forint jutott a sportág magyar válfajának, a stadionokra körülbelül 40 milliárdot fordítottak, és Szombathely, Diósgyőr meg Székesfehérvár arénája újabb 35 milliárdot visz majd el. Hozni feltehetőleg semmit nem hoz, mivel a fenntartási költségeket, amelyek évente 100 milliós nagyságrendűek, a minimális jegy- és a láthatatlan ajándéktárgy-bevételekből nem lehet állni. A működés kiadásait meg pláne nem. Ezért aztán az itthoni klubok „gazdálkodása” a központi költségvetési tételek és a nyereségadó bizonyos részének felhasználásával, az állami vállalatok nem piaci alapú reklámjaival, valamint a sporttelepek fenntartására kiszorított önkormányzati támogatás szíves elfogadásával azonos. Kockázat és ellenőrzés rendszerint semmi, a központi kassza vagy az állami cégháló finanszíroz szinte mindent, legfőképpen a hatalmon lévő párthoz közel álló kluboknál.
Ez utóbbiak közé tartozik az FTC, melynek elnöke és alelnöke is Fidesz-funkcionárius. Viszont a rekordelőnnyel győztes csapat legalább az ősszel kimagaslott a többiek közül (majd a tavaszra visszahanyatlott hozzájuk: míg a bajnokság 2015-ös szakaszában – tizenkilenc meccsen – nyolc, addig a 2016-osban – tizennégy találkozón – tizenöt pontot vesztett). A ferencvárosi együttes a nézőszámot illetően is messze az élen járt: 8219-es átlagát „miskolcnyi” távolságból, 3466-ossal követi a Diósgyőr. Ám még az a 8219 is csak harmadház a fényűző Üllői úti stadionban.
Mit szóljanak akkor a többiek? Legelőbb is meg kell barátkozniuk a gondolattal, hogy az aréna lehet akármilyen dekoratív, a Z szektor még véletlenül sem rúg gólt...
