Miként azzal is, hogy a jelenlegi kapitány futballja semmivel sem látványosabb és eredményesebb annál a labdarúgásnál, amelyet Luiz Felipe Scolari irányításával vitt színre a sárga mezes labdarúgó-válogatott. Na persze nem 2002-ben, hanem tavaly, a kétezer-1-7-es évben...

A selecao – akárcsak a 2011-es tornán – a paraguayiakkal szemben a tizenegyespárbajban elveszített negyeddöntő után elköszönt a Copa Americától. Nem kellett volna így lennie, mert – bár az együttes a második félidőben feltűnően bágyadt volt – a szünet előtti szakaszban Robinho elindított, majd be is fejezett egy kivételesen (értsd: ezen a meccsen kivételesen) finom akciót, és a paraguayiak feltehetően másnap reggelig sem szereztek volna gólt, ha Thiago Silva nem segíti meg őket.

Willian és minden brazil elhasalt Jorge Adorno / Reuters

A középhátvéd a 72. percben röplabdás módra, a feje fölé emelt kezével toldott meg egy ártalmatlan beívelést, és a joggal megítélt, mégis ajándék büntetőből Derlis Gonzalez egyenlített (1-1). A ráadástizenegyesek során pedig a csereként beküldött Douglas Costa, valamint a néhány percre – ki tudja, mi okból – szintén a pályára vezényelt, ismeretlen Everton Ribeiro egyaránt rontott. A centerhalfjához hasonlóan megzavarodott Dunga a legbiztosabb ítéletvégrehajtói közül lehívta Robinhót, valamint Firminót, és nem cserélte be David Luizt...

A szakvezető utóbb azzal magyarázta a blamázst – mármint a kiesést –, hogy tizenöt labdarúgója egyszerre kapott vírusfertőzést. Ez nem „kitaláció” volt, ám Jefferson megjegyezte: „Hátborzongató, hogy mindenkinek egyszerre fáj a feje, mégse fogjuk erre a keserves kimenetelt.” Robinho, aki ezúttal is brazil módra futballozott, ugyancsak azt hangoztatta: „Vírus ide, vírus oda, nyerni kellett volna.” A karmester a 99. mérkőzését játszotta a válogatottban (69-szer győztes csapat tagja volt, míg csupán 12-szer szerepelt vesztes együttesben), és az örök rivális Argentína elleni Copa-elődöntőben léphetett volna elő „századossá”...

Amúgy az argentinok sem brillíroztak, de a 0-0-t követő tizenegyespárbajban továbbjutottak, miután nem tudtak oly sok rúgást elhibázni, ahányat a kolumbiaiak elbaltáztak. A halványkék-fehérek támadó játékosai nagyjából annyit nyújtottak, amennyit a (posztjuk szerint) offenzív brazilok: Messi Robinhót idézte – tehát mutatott valamit –, Pastore, Di Maria, Agüero és Tevez viszont semmit sem produkált, akárcsak Willian, Firmino, Philippe Coutinho,DiegoTardelli.

Azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy a cserék közül a három percre beküldött Lavezzi, valamint Tevez is belőtte a tizenegyest, nem úgy, mint Everton Ribei ro és Douglas Costa... Ezzel együtt az argentin csapat eddig két, egyaránt 1-0-ás sikert aratott, továbbá két szerény döntetlent ért el a tornán, azaz őrzi vb-formáját: a múlt évben Brazíliában úgy nyert – negyedszázad elteltével – ezüstérmet, hogy két 1-0-ás győzelemmel, valamint egy-egy gól nélküli döntetlennel és 0-1-es vereséggel zárta a kieséses szakaszt.

A mostani Copán azonban a pampák országa szembeszökően eredményes. Már abból a szempontból, hogy az elődöntős együttesek mindegyikének argentin kapitánya van: Chilét Jorge Sampaoli, Paraguayt Ramon Diaz, Perut Ricardo Gareca, míg Argentínát Gerardo Martino vezényli. Mi lenne, ha Argentína válogatottja mögött nem állna huszonkét hosszú, egyetlen felnőtt-torna megnyerése nélkül eltelt esztendő?

Akkor Dél-Amerika csapatainál talán még a masszőr – meg annak segédje – is argentin volna...