galéria megtekintése

Az olasz meló

0 komment


Hegyi Iván

Túlzással azt is mondhatnánk: úgy jár a „zebrákhoz", ahogyan más átmegy a zebrán. Dinnyés Márton, az MLSZ kommunikációs osztályának vezetője ugyanis három éve az Európai Labdarúgó Szövetségnek a Juventus nemzetközi kupameccseire kirendelt médiafelelőse.

Csodálnám, ha úgy kezdené: gyerekkori álma volt, hogy az UEFA-nak dolgozzék...

A gyerekkorom mégis döntő szakasznak tekinthető ez ügyben. Mert az amúgy nagyon is szabadgondolkodású szüleim szigorúan megkövetelték, hogy legalább egy idegen nyelvet megtanuljak rendesen. Sőt anyagi áldozatot is vállaltak ezért, hiszen többször jártam brit családoknál, kifejezetten az angol elsajátítása céljából.

Galla Miklóssal konkurál? Ő műfordítói szinten tud angolul.
Vele nem vehetem fel a versenyt, de ahhoz eleget tanultam, hogy kétezer-kettőtől cikkeket írjak az ­Uefa.com oldalra. Előtte pedig részt vállalhattam az MLSZ honlapjának megújításában. Ha ez nem történik meg, akkor most nincs miről beszélni, mert a hazai szövetség nélkül nem mentem volna és ma sem mennék semmire.

 

Amennyiben nem kerül az MLSZ-hez, abban az esetben mivel foglalkozna most?
Talán zenélnék. Hatéves koromtól zongoráztam, máig meghallom a harmóniákat. De az is lehet, hogy írnék.

Shakespeare nyelvén?
Nem, és nem is irodalmi szinten. Csupán arra gondoltam, hogy tizenhét voltam, amikor már rendszeresen megjelentem a Budapesti Fociban.

Újabban a torinói futballban jelenik meg.
Mielőtt erről bármit kérdezne, hadd jegyezzek meg valamit.

Dinnyés Márton
Koncz György / Népszabadság

Mit?
Hogy UEFA-alapszabály: kulisszatitkok kifecsegése tilos.

Jó kis interjú lesz... Azt elárulhatja, hogy mi a feladata pontosan?
A Juventus hazai BL- vagy Európa Liga-meccsein valamennyi, a sajtóval kapcsolatos esemény szervezésé­ben részt veszek. Javaslatot tehetek, mely négy játékos álljon az újságírók és riporterek elé a találkozó után. Nem az enyém a döntő szó, de az ajánlatomat rendszerint elfogadják.

Kik a legnépszerűbb játékosok?
Buffon, Bonucci, Chiellini, Marchisio, Pogba, Dybala.

Jóban van e labdarúgókkal?
Ismerem őket. Bratyizni azonban nem próbálok velük. Ahogyan a klub vezetőivel sem; velük szinte semmiféle kapcsolatom nincs.

Dybala-ünneplést is látott Torinóban a magyar médiafelelős
Alessandro Garofalo / Reuters

Meddig tart az efféle megbízatás?
Mindig csak egy évadra szól.

S mikor kezdett Torinóban?
Kétezer-tizenháromban. S bár rajtam igazán semmi nem múlott, nem vagyok rossz kabala, mert elsőre az EL elődöntőjébe, másodjára pedig a BL döntőjébe jutott a Juventus. A Barcelona elleni csúcstalálkozón azonban nem voltam ott Berlinben, mert inkább az U20-as világbajnokságot választottam, miután kiderült: abban a megtiszteltetésben lehet részem, hogy elutazhatok Új-Zélandra a magyar csapattal.

Az, hogy a magyar válogatottnak szurkol, természetes. De drukkol-e a Juventusnak?
Ennyi idő alatt nyilvánvalóan kialakul egyfajta kötődés. Ám igazából egy magyar klubért szorítok.

Melyikért?
Ezt nem mondom meg, mert az MLSZ alkalmazottja ne legyen drukker.

Várjon csak! Hol nőtt fel?
A budapesti Belvárosban, a Só tér és a Bástya utca környékén.

Ezzel nem kerültünk beljebb... Akkor azt kérdezem: ha választhatna, Torino helyett elmenne, mondjuk, Barcelonába?
Nem. De nyomban hozzáteszem: a három torinói év alatt – miként az Atletico Madrid–Bilbao Európa Liga- vagy a Chelsea–Bayern München európai Szuper Kupa-döntőn – mindig azt tartottam szem előtt: hogyan tudom a tapasztalatokat a magyar futball szempontjából hasznosítani.

Tényleg kész diplomata. Ez jól jöhet akkor is, amikor jegyet kérnek öntől idehaza Torinóba...
Hiába kérnek. Rossz csatár lennék, mert én még véletlenül sem használom ki a helyzetet.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.