A negyvenegy éves Ganczer futballozott is, alapító tagja volt a Budapest-bajnokságban szereplő Istenhegy FC-nek. Volt az MLSZ sajtófőnöke – amikor Lothar Matthäus irányította a magyar válogatottat –, az „angol időszak” alatt pedig az FTC kommunikációs igazgatója.
– Mindig ott voltam a tréningeken, figyeltem az apró részletekre. Itthon először megszereztem az edzői B, majd az A licencet, most pedig az ázsiai szövetség pro diploma tanfolyamára járok.
Tudni kell róla: „a másik térfélen” is játszott. Sportújságíróként dolgozott, először a Kurírnál, majd a Nemzeti Sportnál. Az utóbbi lapnál a kajak-kenut bízták rá, s a feladatot oly sikeren oldotta meg, hogy 2000-ben tagja lett a sydney-i olimpiai szervezőbizottság sajtócsapatának. Akkor, az ottani miliő nyomán határozta el, egyszer Ausztráliában él majd. Az álomból valóság lett: megpályázott egy futballedzői állást, és váratlanul megkapta. Ma már azzal büszkélkedhet, amivel nagyon kevés magyar tréner: külföldön alkalmazzák főállásban.
|
Ganczer Gábornak azért még a toll is fontos
Patrick Kearney |
Ebben a kategóriában most a „legmagasabb polcon” Dárdai Pál (Hertha) található, míg az erdélyi magyar Bölöni László és segítője, Szentes Lázár a szaúd-arábiai Al Ittihadnál, a magyar származású Vermes Péter, valamint Urbányi István az Egyesült Államokban, Németh Krisztián klubjánál, a Sporting Kansas Citynél dolgozik. S még egy érdekes párhuzam: Ganczer belépőt kapott az újságírókból lett labdarúgóedzők képzeletbeli társaságába, amelyben olyan neves elődei szerepelnek, mint például Gallowich Tibor, Németh Gyula, Hoffer József, a vajdasági Árok Ferenc, aki éppen az ausztrál válogatottal ért el sikereket.
– Nemrégiben az U19-es csapattal nemzetközi tornán vettünk részt Prágában, majd onnan a családdal rövid időre hazajöttünk Magyarországra. Sok régi barátommal, kollégámmal találkoztam, természetesen a legtöbbet a futballról beszélgettünk. Sajnálom, hogy a kupacsapatok, a Videoton második esélyétől eltekintve, szokás szerint nagyon hamar elbúcsúztak Európától. Ameddig a magyar utánpótlásképzés nem változik meg radikálisan, nem is várhatunk jobb eredményeket. Ausztráliában mindenhol egységes elvek mentén tanítják futballozni a gyerekeket. Ennek az országnak – a miénkkel ellentétben – nincs labdarúgó-hagyománya, ezért megpróbál futballkultúrát teremteni. A labdarúgásban szó sincs politikáról, ismeretlen az urambátyám-szemlélet, viszont nagyon is ismert a sporttudomány, a sportpszichológia, a sportélettan. Központi keretrendszerbe foglalt nemzeti képzési tervet követünk, és az UEFA-tól igazolt szakemberek egységesítették, mit hogyan kell oktatni. A másodosztályban szereplő klubok szakmai igazgatói fizetésük negyven százalékát a szövetségtől kapják, így meg lehet tőlük követelni, hogy betartsák az előírásokat. Egy korosztályos válogatott edzőnek – nem úgy, mint nálunk – nem azzal kell foglalkoznia, hogy megtanítsa ezt vagy azt a játékrendszert, a gyerekek ugyanis már a klubokban elsajátították. Brisbane-ben az utánpótlás tartozik hozzám, összeállítom az edzéstervet, és egy évadban háromszor minden játékossal külön-külön közösen értékelem a teljesítményét. E speciális interjúk nemcsak a futball szempontjából nagyon hasznosak, de tovább erősítik a játékos hitét; az ausztráloknál természetes a „soha ne add fel!” elv. A szövetségben is törekednek a minőségre: a szakmai igazgató sokáig a holland Han Berger volt, őt a belga Eric Abrams követte, aki hazájában a Kompany, Hazard fémjelezte korosztályokat nevelte ki.
Ganczer nagyon készült a tavaszi új-zélandi U20-as világbajnokságra. Feltérképezte a magyar válogatott ellenfeleit, adatokat gyűjtött a helyszínről, az ottani időjárásról, végül azonban nem kértek a munkájából, mivel Szalai László szövetségi edzőt Bernd Storck váltotta, ő azonban nem tartott igényt rá. Bár az azóta szövetségi kapitánnyá kinevezett tréner német, a megoldása nagyon is magyaros volt...
