Átkozottul nem megy
Nevezetesen a szerbek ellen, akiket a 2004-es athéni olimpia döntője - majdnem kerek öt esztendő - óta képtelen volt legyűrni Kemény Dénes együttese.
Mindenesetre a vb-negyeddöntő is rosszul kezdődött... A Foro Italico a női mecsekhez képest zsúfolásig telt, más sportágak világversenyeihez viszonyítva szinte üres nézőterén egy Orosháza-lobogó előtt ácsorgó hölgykórus rendületlenül kiabálta ugyan, hogy „védekezz!", a 2. percben Udovicsics mégis rousseau-i magányban kapott labdát a magyar kapu előterében, és persze, hogy kihasználta a felkínált lehetőséget. Ezzel együtt arra mégsem számítottunk, mint amivel a második negyed elején kellett szembesülni: a rivális Udovicsics potyájával - a labda a kapott gól után a Nagy Viktorra cserélt Gergely keze alatt csorgott át a képzeletbeli gólvonalon - 5:2-re vezetett már.
A két esemény között Kiss Gergely bombája volt a legfelemelőbb momentum, az akkor már másodszor betaláló Prlajnovics ejtése pedig a legmegalázóbb. Összességében jelentős szentségelések közepette telt a nagy szünetig tartó első „félidő", amelynek végén szolid bizakodásra adhatott okot, hogy Madaras tetszetősen kidolgozott akció végén szebbé kozmetikázta az állást (3:5).
Ráadásul a következő szakasz nyitányaként Varga Dénes ötméterese nyomán még közelebb araszolt a társaság az ekkor még láthatóan önbizalomtól duzzadó mumushoz, sőt: megint jött Madaras, és vele az újabb „dugó", na meg az egyenlítés (5:5). A periódus remekül indult, és pazarul folytatódott: előbb Kiss Gergely vágta a labdát a tőle megszokott elemi erővel a hálóba, majd Hosnyánszky is értékesített egy büntetőt, így az addig 4:0-ra hozott negyed eredményeként már 7:5-ös magyar vezetést díszelgett a táblán. Kár, hogy a részhajrá megközelítőleg sem alakult ilyen jól: a szerbek két legjobbja, Udovicsics és Prlajnovics is „föliratkozott", így 7:7-nél indult a körömrágósnak ígérkező utolsó nyolc perc.
Ennek az elején Kiss Gergely már a harmadik magyar ötméterest lőhette - máskor ennyi büntetőt egy egész vb alatt nem kap a csapat -, ám miután Kemény kapitányt a bírók reklamálásért elküldték a kispadról, Alekszics révén az ellenfélnek is nyolc lett (8:8). A rendes játékidő finisében már nem született több gól - ennek elsősorban a magyarok örülhettek, Gocsics tudniillik egyetlen másodperccel a vége előtt telibe trafálta a felső lécet -, így komoly sóhajtozások kíséretében következhetett a kétszer háromperces ráadás.
Magam nem hosszabbítom a dolgot: ezúttal sem sikerült. Alekszics góljára - látványos centerezés után - Kis Gábornak még volt válasza, Filipovics löketére azonban már senkinek. Bár Madaras öt másodperccel az utolsó dudaszót megelőzően még próbálkozhatott, kísérlete levágódott a blokkról. A mérkőzés 10:9-es szerb győzelemmel zárult, a háromszoros olimpiai bajnok magyar válogatott az 5-8. helyért folytatja a világbajnokságot.
Kitartó egy átok ez a miénk.
Kemény Dénes: "Ma nagyon közel álltunk a győzelemhez, de amikor vezettünk, túlságosan sok fontos labdát szórtunk el. Az eredményjelző-tábla mindig őszinte. Most is az volt."
